A Filléres regény

Magyar ponyva Budapesttől Tel-Avivig

A később Filléres regény néven működő könyvkiadót a harmincas évek elején alapították Magyarországon. 1939 és 1961 között, egy nemzedéken át, a héber népszerű irodalom legfontosabb terjesztője, és a héber ponyvairodalom első, hosszabban működő kiadója volt (Erec-)Izraelben.

A magyarországi kezdetek

A Filléres regény Könyvkiadót Faragó Miklós (Mose) zsidó újságíró Magyarországon alapította a harmincas évek elején. Faragó 1920-ban politikai okokból Bécsbe menekült. 1927-ben azzal a feltétellel térhetett haza, hogy felhagy az újságírással. Faragó visszatért Magyarországra, és egy napilap szerkesztőségét vezette, majd a harmincas évek elején megalapította a Világvárosi Regények füzetsorozatot megjelentető Kiadót.


A Magyarországon működő Kiadó kezdetben németből fordított füzeteket jelentetett meg, de hamarosan áttért kizárólag magyar írók műveinek kiadására.


Faragó Miklós főképp az ismert magyarországi íróktól kért írásokat Kiadója számára. Akkori mércével mérve magas honoráriumot ajánlott föl, és az írók közül sokan elvállalták a felkérést.

A kiadott füzetek hatvannégy oldalon jelentek meg, 11x15 centiméteres formátumban, a füzetek terjedelme csak a Kiadó magyarországi korszaka végén csökkent a felére. A Magyarország egész területén terjesztett kiadványok példányszáma tizenöt-húszezer között mozgott, és a füzetek valószínűleg a perifériára, a határon túli magyar nyelvterületekre is eljutottak. Kezdetben hetente jelentek meg, később kétszer egy héten. Fiai szerint Faragó Miklós be akarta bizonyítani, hogy „olcsón, a népszerű irodalom árszintjén is lehetséges színvonalas ponyvairodalmat kiadni”.

A Kiadóban Faragó Miklós mellett dolgozott fiatalabb fia, Faragó István (Izrael), felesége és idősebb fia, Faragó András (Ábrahám) is besegített a munkába. Miután a Kiadó már ismert lett, Magyarország minden részéről érkeztek kedvtelésből írogatók kéziratai a budapesti szerkesztőségbe. Az évek során mégis csak három–négy új szerző csatlakozott az indulás óta foglalkoztatott írókhoz, mivel a Faragó testvérek szerint az írások zöme „nem volt elég jó”. A Kiadóba olyan sok kéziratot küldtek be, hogy mind a négy családtag olvasásukkal foglalkozott, és választotta ki belőlük a megfelelő írásokat.

1939–1940-ben Faragó Miklós Erec-Izraelben tartózkodott. A magyarországi Kiadót Faragó felesége és testvére irányította. Az irodalmi szerkesztő ideiglenesen Lovászy Márton, a Kiadó egyik szerzője volt. Faragó Miklós 1940-ben visszatért Magyarországra, és átvette a Kiadó vezetését. A zsidók tevékenységét korlátozó törvények miatt egy Kovács Dénes nevű keresztény (stróman) volt névleg a Kiadó szerkesztője.

A Magyar Újság 1939. november 21-én megjelent cikke éles támadást intézett Faragó Miklós és Kiadója ellen, a tényeket elferdítő, gyalázkodó antiszemita stílusban.


A cikk háttere Palló Imre képviselő a Parlament november 15-i ülésén elhangzott, Faragót és kiadványát támadó interpellációja.


A Kiadó mégsem állt le, egészen addig működött, amíg a zsidók súlyosbodó helyzete lehetetlenné nem tette a folytatást. A második világháború végét Faragó Miklós írók és értelmiségiek társaságában a magyar honvédség munkaszolgálatosaként vészelte át. A Világvárosi Regények magyarországi története lezárult.

A Filléres regény Erec-Izraelben

1939-ben Faragó Miklós a két fiával alijázott, segített nekik a Kiadó beindításában, majd 1940-ben visszatért feleségéhez Magyarországra. Felesége a holokauszt áldozata lett, Faragó Miklós 1947-ben tért vissza Erec-Izraelbe.

Az alija előtt a Faragó család ládába csomagolta a Kiadónál addig megjelent füzetek példányait néhány borítóklisével együtt, majd postára adta azzal az elképzeléssel, hogy ha lehetséges, Erec-Izraelben fogják újra kiadni a füzeteket. A család semmit sem tudott sem az ereci irodalmi helyzetről, sem a könyvpiacról.

Megérkezésük után felkeresték Avigdor Hameirit, a Magyarországról korábban alijázott írót és költőt, akinek hírét már Magyarországon hallották, és felkérték, legyen a magyar füzeteket héberül megjelentető, majdani nevén Filléres regény Kiadó szerkesztője. Hameiri ideológiai okból és megélhetési gondjai miatt elfogadta az ajánlatot. Lelkesen fogadta a magyar füzetek héber kiadásának ötletét. A népszerű irodalom héber nyelvű kiadásáról a Filléres regény első füzetének bevezetőjében írt.


Ennek a szemléletnek főbb tételeit Hameiri már évekkel korábban, egy 1931-ben kiadott levelében kifejtette, amely az első héber nyelvű detektívtörténeteket kiadó sorozat (Detektív könyvtár) első füzetének bevezetőjeként jelent meg.

Hameiri csak rövid ideig működött a Kiadó szerkesztőjeként. A Faragó testvérek kezdetben rászorultak a munkájára, de miután megtanultak héberül, úgy látták, hogy Hameiri nem felel meg az elképzeléseiknek. A Faragó testvérek a héber köznyelvhez közelítve egyszerűsíteni kívánták a fordítások nyelvét, és Hameiri stílusát túl irodalminak találták. Végül Faragó István látta el a szerkesztői munkát, de Avigdor Hameiri neve továbbra is megjelent a füzeteken, hol korrektor, hol irodalmi tanácsadó, hol szerkesztőként. Hameiri ismert volt a jisuvban, és a Faragó testvérek arra számítottak, hogy neve legitimálja a füzeteket, és népszerűsíti a Kiadót.

A füzetek nyomtatása és tipográfiája

A füzeteket a Faragó-testvérek maguk nyomtatták, korábban egy bécsi nyomdaipari iskolában sajátították el a nyomdászmesterséget. A nyomdában, ahol elvégezték a szedést, nyomdagépet béreltek, és maguk végezték a tördelést s a nyomtatást. Így csökkenthették a nyomdaköltséget.

A második világháború idején fellépő papírhiány miatt a hatóságok korlátozták a papírellátást. Virágzott a feketepiac, a Faragó testvérek is feketén szerezték be a szükséges papírmennyiséget.

A Filléres regény füzeteinek terjedelme kezdetben, ahogy Magyarországon is, hatvannégy oldal volt, de a második világháború alatti papírhiány miatt a Kiadó a terjedelmet először negyvennyolc, majd harminckét oldalra csökkentette, és ez a későbbiekben sem változott. A terjedelemcsökkentés megváltoztatta a szöveg tipográfiáját is. A helytakarékosság miatt bekezdések összevonásával vagy kisebb sorközzel tovább tömörítették a szöveget. A Faragó testvérek az eredeti, fordításra leadott magyar szöveget is lerövidítették.

Az új sorozat: Tollhegy

1952-ben a füzetek borítóján a Filléres regény sorozatcím Tollhegyre változott. A címváltoztatás szokatlan, hiszen ritkán fordul elő, hogy egy ismert és sikeres sorozatcímet megváltoztassanak. A Kiadó kényszerűségből választott új sorozatcímet.

A gazdasági megszorítások idején ismét papírhiány volt, a papírbeszerzést megszigorították, de a hetilapoknak továbbra is engedélyezték az igényelt papírmennyiséget. A Kiadó, igazodva a feltételekhez, a Belügyminisztérium engedélyéhez, a továbbiakban hetilapként kívánta kiadni az egyébként is hetente megjelenő füzeteket. A Belügyminisztérium illetékesei szerint viszont a Filléres regény cím nem illik hetilaphoz, ezért a sorozatcímet Tollhegyre változtatták.

A sorozat hetilapformájához a füzetekben állandó rovatokat kellett indítani: viccekkel, rejtvényekkel, anekdotákkal és hasonló rovatokkal egészítették ki a törzsszöveget (keresztrejtvények és reklámok már a korábbi számokban is megjelentek). A Kiadó a hatóságok nyomására, kényszerűségből indította el a rovatokat. A sorozatcím-változás óta például keretbe foglalt vicc is megjelent minden füzet közepén. A kiadvány terjedelme nem változott, és hogy a főszöveget ne kelljen tovább csökkenteni, a Belügyminisztérium által előírt kiegészítéseket a borító belső oldalára nyomtatták már a Tollhegy első füzetében is.


Az első füzet borítóján a Filléres regény jól ismert emblémája mellé került a Tollhegy sorozatcím ezzel a kiegészítéssel: „Filléres regény Kiadó”. A sorozat jellegét is meghatározták a borítón: „Rövid történetek és csacsiságok hetilapja”. Ettől kezdve a Filléres regény a Tollhegy-füzetek Kiadójának neve is lett a folytonosság jegyében, és azért, hogy ne veszítsék el állandó olvasóikat, a korábbi olvasóközönségüket.


Az 501-es számú füzet volt a Tollhegy első kiadványa. Ezután felváltva jelentek meg az új füzetek és a régiek új fordításban. A számozás is megváltozott. A második kiadásban megjelenő füzetek a Tollhegy folyamatos számozását kapták, mellette az első kiadás eredeti számozását is feltüntették.

A füzetek terjesztése

A Filléres regény Kiadó első füzeteit háromezer példányban adták ki. A második világháború elején a példányszám ezernégyszázra csökkent, igaz, még a háború alatt újra elérték az eredeti példányszámot. Bizonyos időszakokban a példányszám négy-ötezer lehetett – talán még több is.

A gyakorlatban ez azt jelentette, hogy a füzetek olvasótábora ennél is nagyobb volt. Köztudott, hogy a népszerű irodalom általában kézről kézre jár, sokkal inkább, mint a kanonizált irodalom, így minden egyes példányt többen is olvassák. A példányok vagy közvetlenül, kézről kézre jutnak el az olvasókhoz, vagy a könyvesboltokon és újságosbódékon keresztül, ahol a megvásárolt és elolvasott példányok kedvezményes áron becserélhetők az új számokra. A Filléres regény egykori olvasóitól hallottam, hogy fiatal korukban így olvasták a barátaikkal együtt a füzeteket.

Kezdetben a füzetek tíz palesztinai fontba kerültek; az ár az 1941-ben megjelent 119. számú füzetig nem változott. Ezután a gazdasági helyzet változását követve és a Kiadó fenntartási költségei miatt folyamatosan emelkedett. Időről időre új, naprakész árat ragasztottak a borítókon a régi árakra. Az ár a Filléres regény köremblémájába, a magyarországi embléma héber változatába került.

Idegen nyelvű kiadványok

Faragó Miklós 1950 körül elkezdte a magyar nyelvű sorozat újbóli kiadását; a füzetek 1972-ig folyamatosan megjelentek. 1956 után Izraelből terjesztették a magyar nyelvű füzeteket. A Faragó testvérek kísérletet tettek arra, hogy a sorozat darabjait különböző nyelveken (románul, lengyelül, németül és angolul) is megjelentessék, arab kiadásra is előkészületeket tettek, de a terv sohasem valósult meg.

A Filléres regény Kiadó sorozatai

Az évek során a kiadó pozíciójának fenntartása és további működése érdekében a Faragó testvérek más sorozatok kiadását is tervezték a Filléres regény és a Tollhegy mellett.

Az ötvenes évek végén egyrészt szűkült a vásárlók köre, másrészt megnőtt az érdeklődés a vadnyugati történetek iránt. A Faragó testvérek elhatározták a vadnyugati füzetek kiadását Új sorozat címen. A sorozat formátuma a többi füzetnél nagyobb, 15x21 centiméter volt. Az Új sorozat darabjai eleinte kéthetente jelentek meg, a legnagyobb kereslet idején pedig hetente. Összesen nyolcvankilenc füzetet adtak ki a sorozatban. A borítón a történet címe mellett, a Filléres regény és a Tollhegy füzeteinek jól ismert mintájára, köremblémába foglalták a sorozatcímet, közepén a füzet árával. A hátsó borító szövege és karikatúrája a sorozatok rokonságára emlékeztetett, és a Tollhegyet az Új sorozat kisebb, de idősebb és hírneves testvéreként reklámozta. A sikernek köszönhetően több izraeli kiadó utánozta a vadnyugati történetek sorozatot.


A Kiadó a női olvasókat is meg akarta hódítani. Az olvasóközönségnek ezt a rétegét célozták a Kör sorozat romantikus történetei. A Faragó testvérek elmondása szerint a True stories című angol sorozat mintája lebegett a szemük előtt, de a Kör sorozat nem váltotta be a hozzá fűzött reményeket, és a kiadása meg is szűnt néhány (talán négy) füzet után.


Közvetlenül a kiadó megszűnése előtt, a fennmaradás utolsó kísérleteként a Faragó testvérek kiadták Rafi Cur kalandjait. A fiktív alak, Rafi Cur izraeli sportoló, bajnokságokon indul mindenféle sportágban, szeretné megnyerni az ötvenmillió dolláros díjat, és a pénzből olimpiai stadiont építeni Izraelben. A sorozat történeteit Abádi Ervin (Aharon) írta Izraelben, magyarul. Abádi író, újságíró és grafikus volt, a magyar nyelvű izraeli hetilap, A Hét Tükre szerkesztője. Történeteit a Filléres regény fordítói ültették át héberre. A Rafi Cur kalandjainak megírását a Faragó testvérek kezdeményezték. Gyermekkorukból emlékeztek a magyarul olvasott Mister Herkules hasonló történeteire. Herkules, a sorozat sportoló hőse amerikai bajnokságokon indult. A Faragó testvérek Abádi Ervint kérték fel, hogy hasonló sorozatot írjon egy izraeli sportolóról. Nagy vonalakban elmondták neki a cselekményt, és Abádi megírta a történeteket. A füzeteken nem tüntették föl a szerző nevét, hogy az olvasók azt higgyék, a történeteket héberül írták. A Rafi Cur kalandjainak nem volt túl nagy sikere, ezért alig húsz füzet után meg is szűnt.

Versenytársak és utánzók

A Filléres regény Kiadó sikere másokat is arra ösztönzött, hogy próbálkozzanak népszerű irodalom kiadásával. Néhányan a Filléres regény formátumának utánzására tettek kísérletet. A Faragó testvérek a saját füzeteik lapjain az olvasóiknak szóló figyelmeztetésekkel igyekeztek felvenni a harcot az utánzókkal.

Feltehető, hogy a formátum utánzásával a Filléres regény olvasóit kívánták elcsábítani, sőt megtéveszteni, hogy az utánzatot eredetinek higgyék. De az is lehetséges, hogy a Filléres regény formája vált ennek az irodalmi műfajnak a modelljévé, és a Filléres regény sorozattervet az utánzók egy része a műfajjal azonosította. Tény, hogy a többi kiadónak a Filléres regény Kiadó füzeteihez hasonló kiadványai a Kiadó megszűnte után is megjelentek, amikor már nem lehetett szó vetélkedésről.

Az évek során a filléres regény formátumú és terjedelmű kiadvány a népszerű regényt vagy novellát jelentette, és fogalommá vált, sőt a „filléres” jelző önmagában is ezt a műfajt kezdte jelenteni. A Filléres regény Kiadó megszűnése után még évekig használták ezeket a fogalmakat ebben az értelemben.

A Kiadó megszűnését követő években újra felbukkant néhány náluk megjelent történet. Az 1965–1966-ban Izraelben megjelent zsebkönyvekbe bekerült néhány korábbi írás, sőt a Nyugat csillaga kiadásában újra eljutottak az olvasókhoz a korábbi Új sorozat vadnyugati történetei.

A „magyar korszak” Erecben

Eleinte a Filléres regény minden füzetét magyarból fordították. Néhány szerző nevét változtatás nélkül meghagyták, néhányat megváltoztattak (például Ákos Miklós nevéből Ákos Niki lett), másoknak angolos vagy franciás hangzású írói nevet adtak, például King H. Milford, Hamilton McCarrey, Irving Baxter, Jean-Paul Goben vagy Charle Lamartine. Mindezt azért, mert a Faragó testvérek szerint nem lehet héber nyelvű sorozatot magyar szerzőnevekkel kiadni. A későbbiekben héber írói nevek alatt is megjelentek történetek.

A legtöbb esetben a szerzőnevek megváltoztatása együtt járt a szereplők és a helyszínek névváltoztatásával. A névadást nem bízták a fordítókra, hanem még mielőtt fordításra átadták volna, beírták a magyar szövegbe. Az írói névadás nem volt rendezett, nem volt egységes. Például Juhász Lajos történetei nem a saját neve alatt jelentek meg héberül, hanem Jean-Paul Goben vagy Irving Baxter írói néven, de ezeket a neveket más magyar írók is használták. Johann Freitag néven Halász Péter és Gergely Márta is közölt történetet, de saját nevükön is kiadták írásaikat. Időnként a Faragó testvérek is összezavarodtak, így fordulhatott elő, hogy néhány füzet borítóján és belső címlapján a szerző neve nem azonos (a nevek írásmódja sem mindig egységes). Az egyik kötet borítóján: Jean-Paul Goben, Börtön luxuskivitelben; belső címlapján: Irving Baxter, Börtön luxuskivitelben; a történet szerzője Juhász Lajos. A fejetlenségre az a füzet a legjobb példa, amely Jichak Schnitzer állítólagos héber szerző nevével jelent meg (a borítón és a címlapon is), de a kötetnek fordítója is van, M. Nimrod.

A magyar szerzők közül sokan zsidók voltak, például Rejtő J., azaz Rejtő Jenő (eredetileg Reich ), aki a francia idegenlégióban szolgált. P. Howard álnéven megjelent kalandregényeinek máig nagy olvasótábora van. 1943-ban munkaszolgálatosként pusztult el.

Eredeti és eredetinek álcázott irodalom

Ereci indulásakor a Kiadó helyi, illetve külföldön élő héber nyelvű írókat szeretett volna bevonni a Filléres regény sorozat munkálataiba. A 3. számú füzet végén ismertették a Tenger egerei című következő füzetet Avigdor Hameiri tollából. A Kiadó örömének adott hangot, hogy az ismert író, Avigdor Hameiri felajánlotta számukra munkáját.


A Faragó testvérek próbálkoztak tervük, az eredeti héber nyelvű irodalom kiadásának megvalósításával. Több fiatal íróval is kapcsolatba léptek – Aharon Amirral, Medad Schiff-fel, Dahn Ben-Amotzcal –, és a kiadó részére készülő művek írására buzdították őket. De ezek a kezdeményezések vagy nem valósultak meg, vagy az elkészült művek nem feleltek meg a testvérek elvárásainak. Avigdor Hameiri írása, a Tenger egerei volt az egyetlen héberül írt mű, amely a Filléres regény sorozatban megjelent.

Valójában Hameiri műve sem felelt meg a Kiadó igényeinek. Mivel héberül íródott, tartalmát a költő Zvi Barmeir tolmácsolta magyarul a Faragó testvéreknek. Úgy találták, hogy a történetre nincs szükségük, de már túl késő volt: a füzet a nyomdában volt, sőt a megjelenését előre beharangozták.

Az évek során Erec minden részéből érkeztek a Kiadóba az olvasók kéziratai, de a Faragó testvérek egyiket sem fogadták el kiadásra, és valamennyit visszaküldték a feladóknak. De nem mondtak le arról, hogy eredeti irodalmat is kiadjanak; s mivel nem sikerült megfelelő eredeti írásokhoz jutniuk, az eredetinek álcázott irodalomban találták meg a megoldást. Arra törekedtek, hogy a sorozatot „eredeti” szövegekkel tegyék változatosabbá. Ösztönösen érezhették, hogy az „eredeti” füzetek kiadásával megfelelnek majd az olvasóközönség igényeinek, és az „eredetiség” hozzájárul ahhoz, hogy különböző műfajú szövegeket megjelentető kiadóként tartsák számon őket.

Az eredeti művekként bemutatott szövegek mögött magyar szerzők húzódtak meg. A Faragó testvérek kitalálták a héber szerzőt, Jichak Schnitzert, ezeknek a műveknek az íróját. Az Izrael Askelon név (Faragó István írói neve) is héber írót és több mű fordítóját jelölte. Mindkét névnek köze van a Faragó családhoz. Schnitzernek hívták a Faragó testvérek nagyapját, mielőtt magyarosította a nevét, és Askelonba érkezett az a menekülteket szállító hajó, amelynek fedélzetén a Faragó testvérek megérkeztek Erecbe.


Faragó István felelt a magyar történetek héber átdolgozásáért. Miután már tapasztalt szerkesztő lett, és Izrael Askelon írói néven több történetet lefordított a Kiadó számára, a szövegek „eredetivé” való átdolgozása is az ő feladata lett. A Magyarországon játszódó történeteket helyi környezetbe helyezte, a szereplők és a helyszínek nevén kívül további részleteket is megváltoztatott.

A Kiadó a Rafi Cur kalandjai sorozatot is eredeti irodalomnak álcázta. A történeteket Abádi Ervin írta magyarul. Mindkét esetben a magyar szöveget fordították le héberre. De az első esetben a történetek eredetileg magyarul olvasó közönségnek íródtak, a második esetben pedig Abádi Izraelben, és eleve izraeli, héberül olvasó közönségnek írta a történeteket.

Angolból fordított történetek

A második világháború alatt a Faragó testvérek magyar nyelvű készlete megcsappant, és a Magyarországgal való postai összeköttetés megszakadása miatt nem érkeztek újabb füzetek (1940-1941-ig apjuk látta el őket utánpótlással). A Kiadó arra kényszerült, hogy a magyarból fordított írások helyett angolból fordított műveket adjon ki. A Faragó testvérek elbeszélése szerint vég nélkül találtak, és könnyen beszerezhettek már korábban olvasott, számukra megfelelő angol nyelvű szöveget.

Antológiákból és füzetes kiadványokból választották ki a nekik megfelelő írásokat. A Kiadó működését végigkísérte az angolból és magyarból fordított művek kiadása.

Ahogy a Kiadó átállt a korábbi gyakorlatról (csak magyar szövegek fordítása) az új helyzetre (részben angol szövegek fordítása is), megváltozott a fordítógárdája. A magyar szövegeket Avigdor Hameiri, az újságíró David Giladi és Mordechai Barkai fordította, s természetesen Faragó István – miután megtanult héberül és a füzetek szerkesztését is átvette. Angolból az író, költő és fordító Aharon Amir (állandó írói nevén A. Uzrad) és az író Benjamin Tammuz fordított.

A Filléres regény sorozat témája és tartalma

A Filléres regény történeteinek sem témája, sem zsánere vagy tartalma nem egységes. A történeteket öt fontosabb csoportba sorolhatjuk: romantikus és bűnügyi történetek, kalandregények, vadnyugati és sporttörténetek. Valamennyi történettípusban dominált a romantikus szál, ez volt mindig a meghatározó motívum.

Ha a történetekben volt is erotika, visszafogottan jelentkezett. Működésének utolsó éveiben a Kiadó erotikus történetekkel bővítette a kínálatot, de mindez csak óvatos kísérlet volt. Hasonlítsuk össze például Irving Baxter regényének régi és új fordítását . „A bájos, aranyló sörényű hivatalnoknő belépett a szobába” (Fiút keresünk, Filléres regény, 237) – „A szőke titkárnő testhez simuló ruhában, macskamozgással, fenekét riszálva sietett elé” (Cuki fiú kerestetik, Tollhegy, 409).

A romantikus történetek városi környezetben játszódnak (falusi tanyát vagy rejtélyes kastélyt nem találunk a helyszínek között). A nemi erkölcs puritán: nincsen szexuális kapcsolat az esküvő előtt, és a férfiak és nők közti testi érintkezés korlátozott (csók, ölelés, simogatás, és ha a szöveg sugallja a szexuális kapcsolatot, nem ír róla). Az erkölcsöt kettős mércével mérik: a férfi létesíthet a házasság előtt szexuális kapcsolatot, anélkül, hogy alkalmatlanná válna az „erkölcsös férj” szerepére. A férfi egy általában „művésznő” néven említett céda (de nem prostituált) nővel tart fenn ilyen kapcsolatot (amit a szöveg természetesen csak sugall), aki pénzt vagy ajándékokat kap a férfitól a nyújtott szolgáltatásért cserébe. Amint a „szolid nő” feltűnik a színen, a céda nő kilép a főhős életéből és a történetből, így a férfi készen áll a „tiszta” szerelemre és a házasságra.

A Filléres regény sorozat romantikus történeteinek cselekménye néhány bevett sémát követ. Az „anyagi csődtörténet” – sémája például:
1. A főhős anyagi nehézségekkel küzd, sem pénze, sem munkája.
2. A főhős már-már kétségbeesik, amikor felcsillan a remény, hogy kikerülhet szorult helyzetéből.
3. a. Egy lány vagy nő lép a színre (ez megtörténhet korábban vagy a következő lépés után). b. A főhős éppen kimászna a csődből, amikor új nehézséggel kell szembenéznie, esetleg régi gondjai súlyosbodnak.
4. A főhős leküzdi a nehézségeket, és tartós kapcsolatra lép a lánnyal (a történet végén összeházasodnak, vagy egyértelmű, hogy ez fog történni).

A Filléres regény legtöbb bűnügyi történetére jellemző, hogy a bűnözőt és a bűntényt a történet elején mutatja be. A folytatásban a bűnözőt elfogják, de szökni próbál. Ennek a cselekményszövésnek valószínűleg az az oka, hogy a történetek szerzője, Juhász Lajos maga is bűnöző volt, mielőtt felcsapott volna írónak.

Az izraeli író és komikus, Dahn Ben-Amotz paródiája kidomborítja a Filléres regény történeteinek két jellemzőjét: a történetek magyar jellegét és a zavaros (romantikus) cselekményt


A paródia a műfaj szabályainak megfelelően szélsőségesen túloz, de valószínűleg tükrözi a Filléres regény történeteinek jellemző izraeli fogadtatását (különösen az első időkben, amikor a történetek magyar jellege feltűnőbb volt).

A Kiadó fordítói és szerkesztői gyakorlata

A Kiadó fordítói gyakorlata két elven alapult: a teljes szöveg fordítása, rövidítések és kihagyások nélkül; egyszerű és olvasmányos nyelvhasználat, a költői képek mellőzése. A fordításokat eleinte Avigdor Hameiri, később Faragó István ellenőrizte és vetette össze az eredetivel.

A héber nyelvű füzetek terjedelmének harminckét oldalra csökkentése a szövegek rövidítését jelentette. A fordítóknak átadott teljes szöveg fordításához ragaszkodtak, de a fordító nem az eredeti, hanem a Kiadóban már meghúzott szöveget kapta meg, a magyar szövegeket Faragó István, az angol szövegeket a két testvér együtt rövidítette. A fordító saját elhatározásából nem hagyhatott ki részeket, sőt még egy-egy szót sem. A Filléres regény füzeteinek második kiadásában is Faragó István végezte a javításokat s rövidítéseket, és nem a fordítók.

Ahogy a testvérek magyar nyelvű készlete apadt, a korábban megjelent füzetek új kiadása mellett döntöttek. Az volt a feltevésük, hogy az első kiadás óta megváltozott az olvasóközönség összetétele, és az új olvasók bizonyára nem ismerik a régi történeteket. A Faragó testvérek elégedetlenek voltak a korábbi, irodalmi igényű fordítással, ezért a második kiadáshoz más fordítóknak adták a szövegeket. Faragó István, aki sok energiát fektetett a héber nyelv elsajátításába, szerkesztette a fordítást. Előfordult, hogy a fordítás irodalmi nyelve miatt vitába keveredett a fordítókkal. Jelszava az volt: „Amit én nem értek, az olvasó sem fogja érteni.” A fordítókkal együtt nézte át a lefordított szöveget, és javítást kért tőlük azokon a helyeken, ahol a fordítást túl irodalminak találta (meg kell jegyeznünk, hogy Faragó mindent megtett, hogy a fordítókat meggyőzze, és időről időre meg is tudott egyezni velük).


A Faragó testvérek két fő szempontot követtek az új fordításokban: modernizálták az elavult szavakat, egyszerűsítették a nyelvet.

Ez a két szempont, és az olvasást könnyítő, igaz, nem kizárólagos teljes héber írásmódra való törekvés, ha nem is mindig, de jól felismerhető az új fordításokban. Néha – a Kiadói gyakorlattal ellentétben – az új fordítások nyelvi színvonala egyenetlen, vagy sikertelenül próbálnak megszabadulni a színvonalasabb nyelvtől. Ilyen nagyságrendben, minden bizonnyal, a Filléres regény Kiadó volt az első a korábbi héber fordítások modernizálásában, és megelőzte a héberre fordított kanonizált irodalmat megjelentető kiadókat.

Az angol szövegekbe a Faragó testvérek rendkívüli változtatásokkal is belenyúltak. A tömörített terjedelemhez igazítva rövidítették a szöveget, de ezen kívül is változtattak rajta, angolul írt betéteket toldottak a szövegbe. A fordítóhoz ez a „javított” szöveg került, ezt kellett lefordítania anélkül, hogy kihagyna belőle vagy bármit hozzátenne.


A történeteknek gyakran hatásvadász címük volt; ez az Avigdor Hameiri-féle gyakorlat nem változott. Még az is előfordult időnként, hogy az új fordítás címe jobban hangzott, mint az első fordításé. Például A kiváló ötlet (Filléres regény, 144) az új fordításban Gazdagodj okosan (Tollhegy, 223) címen jelent meg.

A Kiadó a Filléres regény sorozatról

A Filléres regény sorozat kezdetétől a Kiadó arra törekedett, hogy minél sikeresebben reklámozza a füzeteket. Nagy plakátokon népszerűsítették a Kiadót, vagy adtak hírt egy-egy új füzet megjelenéséről. A plakátokat Tel-Aviv különböző pontjain és az üzletekben ragasztották ki, a tulajdonossal való megegyezés után.

A sorozat újabb darabjait leginkább a már megjelent füzetekben reklámozták, hogy felkeltsék az olvasók érdeklődését, és hogy az újabb számokat is megvásárolják. Az utolsó füzetekben megjelent karikatúrák a Filléres regény Kiadót reklámozták, és a Kiadó többi sorozatára hívták fel a figyelmet.

A Kiadó mindvégig piacérdekeltségű szerveket próbált rávenni arra, hogy termékeiket a sorozatok füzeteiben hirdessék, hangsúlyozták a kiadványok széles körű terjesztését, és azt, hogy egy-egy példány több olvasóhoz is eljut. A különböző szervekkel folytatott levélváltásban a Kiadó megpróbálta rávenni a címzetteket, hogy vegyék a sorozatot, vásároljanak hirdetési felületet a füzetekben, járuljanak hozzá a papírköltséghez. Az irodalmi értékű ponyva kiadójaként és az izraeli héber nyelvű kultúra terjesztőjeként mutatkoztak be. Bár ezek az ismertetők piaci érdekből és a fennmaradásért vívott küzdelemben születtek, nem vonhatjuk kétségbe, hogy a Kiadó munkatársai valóban hittek bennük.

A Könyvkiadók Egyesülésének 1949. június 22-én küldött felvételkérő levelében a Kiadó azt a reményét fejezte ki, hogy részesül az Egyesülés tagságának fenntartott támogatásból, amiből a papírköltségét fedezheti. (A Filléres regény Kiadót felvették az Egyesülés tagjai közé.) A levél tükrözi a Kiadó álláspontját az általa kiadott irodalomról is.

Összefoglalás

A Filléres regény Kiadó mindvégig ponyvairodalmat megjelentető kiadónak tartotta magát, és mindvégig küzdött ezért a pozícióért. Visszatekintve elmondhatjuk, hogy sikerült megtartania központi helyét a héber irodalomban, és modellt teremteni a későbbi utánzóknak a füzetek formátumával és tipográfiájával, a tartalom tekintetében pedig főképp a vadnyugati és a romantikus történetekkel.

A Filléres regény erec-izraeli sikere nem volt véletlen. A siker történelmi körülményeknek és a héber irodalom 20. század közepe körüli (államalapítás előtti és utáni) helyzetének is köszönhető. Hozzá kell tennünk azonban, hogy a Kiadó betörése a héber irodalomba sorozatos véletlenek eredménye volt. A Kiadó magyarországi létrejötte és története független volt az erec-izraeli irodalom helyzetétől, a Faragó család alijájára pedig a magyarországi politikai és társadalmi körülmények miatt került sor. A Faragó testvérek elmondása szerint semmit sem tudtak az ereci irodalmi életről, és a magyar füzetek héberül való megjelentetése zsákbamacska volt.

A magyar írások eredetihez hasonló formában, de héber köntösben való átültetése a héber irodalomba anélkül történt, hogy felmérték volna a kiadványok esélyét az akkori erec-izraeli piacon. De a Filléres regény megjelenésekor a héber irodalomban nem létezett ez a műfaj, ezt az űrt töltötték be a ponyvafüzetek. A Kiadó sikerét az is elősegítette, hogy megfelelő készlete volt a sorozat folyamatos megjelentetésére, így nem függött a „helyi” szerzőktől.

A Filléres regény Kiadó fordítói tevékenysége kapcsolatot teremtett a héber és a magyar, illetve a héber és az angol nyelvű irodalom között (az angolból fordított szövegek zöme amerikai irodalom volt). Ebben az időszakban alig fordítottak jelentős magyar irodalmi művet héberre, ezért a népszerű irodalom művein keresztül alakult ki az igazi kapcsolat a héber és a magyar irodalom között.

A héber és a magyar irodalom közti néhány, de jelentős további kapcsolat a Filléres regény Kiadó számára lefordított népszerű irodalom fordítóin keresztül jött létre. Kiemelkedik közülük az író és költő Avigdor Hameiri, aki többek között a magyar nemzeti költő, Petőfi Sándor verseit fordította héberre. Feuerstein Emil fordította Molnár Ferenc novelláit, és a Filléres regény néhány füzetét is. A leghíresebb és legnépszerűbb magyar irodalmi mű minden kétséget kizáróan Molnár Ferenc A Pál utcai fiúk című ifjúsági regénye volt (héber fordításban A grund). Molnár könyvét a Filléres regény fordítói, Ruth Katz és Shaul Kanzler ültették át héberre. A könyvet később Mordechai Barkai is lefordította, aki M. Barkai néven fordított a Kiadó számára. Szenes Hanna apjának, Szenes Bélának Csibi című ifjúsági regényét Avigdor Hameiri fordította héberre.

A Filléres regény Kiadó olyan nagyságrendben folytatott fordítói tevékenységét, hogy bátran állíthatjuk, ez volt a legnagyobb vállalkozás a héberre fordítás történetében. A kiadó a Filléres regény és a Tollhegy sorozatban több mint hétszáz füzetet jelentetett meg, nagyrészt kétféle fordításban, és számos füzetet a többi sorozatban. A Kiadónak készült fordítások száma eléri az ezret.

A fordítók között olyanok is voltak, akik az eredeti vagy fordított kanonizált irodalom területén is működtek. Például Aharon Amir felelt egy időben az angolból héberre fordított népszerű irodalom nagy részéért, majd az angol kanonizált irodalom héber fordításáért.

Hangsúlyoznunk kell a Faragó testvérek kiadói tevékenységének szakszerűségét. A fordítások minden részletére kiterjedő figyelmük, a kiadói munkálatok minden fázisának szigorú felügyelete a kanonizált irodalom kiadóinak gyakorlatát követte. A Kiadó volt a Faragó testvérek egyedüli bevételi forrása, komolyan vették a munkát, és felelősnek érezték magukat a népszerű irodalom magas szintű kiadásáért a héber nyelvű olvasóközönség számára.


A füzetek terjesztési köre szűkült, a Filléres regény Kiadó nem tudta a két Faragó családot eltartani, a Kiadó 1961-ben megszűnt. A testvérek már az utolsó években sejtették, hogy a Kiadó fennállása veszélyben van, ezért új sorozatok kiadásával próbálkoztak, de sikertelenül.

A Faragó testvérek szerint két ok vezetett a Filléres regény terjesztési gondjaihoz. Az egyik, hogy a sorozat sikere nyomán megjelentek az utánzók, elárasztották a piacot filléres regényekkel (főképp vadnyugati történetekkel), és lekötötték a korábban a Kiadóhoz húzó vásárlóerő jelentős részét. A másik ok, hogy ugyanekkor (1961 körül) indult virágzásnak a pornográf irodalom, és a Faragó testvérek nem akartak csatasorba állni, nem vállalták olyan füzetek kiadását, melyek felvehették volna a versenyt ezekkel a művekkel. Véleményük szerint a piac silány írásokkal való elárasztása csorbította volna füzeteik hírnevét, és rontotta volna az olvasók kiadványaikhoz való kedvező viszonyulását.

Lehetséges, hogy bizonyos mértékben épp a Filléres regény sikere okozta a Kiadó bukását, hiszen a siker vezetett az utánzók és a versenytársak megjelenéséhez, a piac pedig kicsinek bizonyult valamennyiük befogadásához. Tény azonban, hogy egyik versenytárs működése sem tartott sokáig, és egyikük sem tudta megismételni a Filléres regény sikerét. A közönségízlés változása és a ponyvairodalom más műfajai felé fordulása is közrejátszott abban, hogy lezárult a „filléres regény” fejezete a héber-izraeli kultúrában.

***

A Filléres regény Kiadóról szóló tanulmány írása idején találkoztam Faragó Istvánnal és Andrással, akiktől sok fontos információt kaptam a Kiadó magyarországi és izraeli működéséről. Beszéltem Faragó István feleségével, Irénnel (Rebeka), Faragó András feleségével, Mariannal (Mirjam), és Gabriel Faragóval, István fiával. Faragó Andrást, apám barátját még gyermekkoromból ismertem, és az ő közvetítésével jutottam el a család többi tagjához.
A családtagok több olyan dokumentumot is rendelkezésemre bocsátottak, melyek a munkámat segítették, és a régóta őrzött magángyűjteményemre, a Filléres regény sorozat füzeteire is támaszkodhattam. Többekkel találkoztam, akik más-más minőségben – magyar vagy angol szövegek fordítóiként – részt vettek a Kiadó izraeli működésében, és azokkal is, akik egykor a füzetek olvasói voltak.
Mindnyájuknak köszönöm, hogy időt szántak rám, és hozzájárultak a tanulmány írásához.

Gabriel M. Rosenbaum
A Kesher című folyóirat 1999. november/26. számában megjelent cikk rövidített változata
Héberből foditotta Kónya Judit