Az emigráció első állomása Bécs. Egymásra találtak a századelő szellemi műhelyeinek zsidó írói, publicistái, a bécsi magyar sajtóorgánumok köré csoportosultak a pesti lapok, folyóiratok szerkesztői, belső és külső munkatársai. A Bécsi Magyar Újság (1919–1923), az emigráció legjelentősebb napilapja hasábjain jelentkezett Komlós Aladár, Németh Andor, Déry Tibor, Kaczér Illés, Halmi József, Gábor Andor.
Déry Tibor, Ítélet nincs, 1967–1969
„Minden munkát vállaltam [Bécsben], ügynökölést szegedi paprikával, de egy dekát nem adtam el, egy ismerősöm [...] megbízott azzal, hogy a bécsi teknőcfeldolgozó kisiparosok számára szervezzem meg Ausztria teknőcimportját, de erre is alkalmatlan voltam, ugyanúgy, mint az újságírásra: a Bécsi Magyar Újságból is kitettek, három hónapi próbaidő elteltével.” „A kommunista újságírók törzskávéházában, a nussdorferstrassei Colosseumban morzsoltam le a szerkesztőségi munkaidőt, ma is emlékszem a helyiség ellenszenves, nyershús színű falaira.” „Soha ilyen jól nem ment [a Bécsi Magyar Újság], mint épp akkoriban, amikor Halmi József [...] a Héjas-, Ostenburg- stb. különítményekről írta híres riportjait.”
Halmi József Az Élet című lapot, Fényes Samu a hetente, majd kéthetente megjelenő szépirodalmi lapot, a Diogenest (1923–1927), Kaczér Illés az irodalmi hetilapot, a Vasárnapot (1920) szerkesztette. Göndör Ferenc ismét kiadta az 1918-ban Pesten alapított Az Ember (1918–1952) című hetilapot, Gömöri Jenő Tamás a Tűz (Pozsony, Bécs, 1921–1923) című irodalmi folyóiratot, Hatvany a Jövő (1921–1923) című politikai napilap egyik alapítója. A Bécsi Magyar Újság Panoráma (1921–1928) című képes hetilapjának szerkesztésében Déry is részt vett.
Lengyel József, Bécsi portyák, 1970
„Gömöri a tízes években a kitűnő Modern Könyvtárt szerkesztette Budapesten; az emigráció első éveiben a Tűz című lapot adta ki Bratislavában – ahonnan rendszeresen átvillamosozott Bécsbe kéziratokat szerezni. [...] A Tűz abban különbözött az emigráns sajtótermékektől, hogy jó honoráriumokat fizetett.”
A bécsi emigránsok a Bécsi Magyar Újság melléklapjába, a Kassán megjelenő Szabadságba (1921–1922) és a romániai Bukaresti Hírlapba (1921) is írtak, ahogy a Kassai Naplóba és a szintén Kassán megjelenő Magyar Hírlapba is.
Az újságírók Bécsben is megtalálták a pesti kávéházi életre emlékeztető helyszíneket, a Schönbrunni park kastély mögötti melléképületében a Schloss Cafe, a Stephanskirche közelében az Opera kávéház, a Heim-Klub és az Atlantis kávéház asztalai körül találkoztak.
A magyar nyelvű sajtóorgánumok megteremtették a magyarországi és utód-államokbeli olvasókkal, a nyilvánossággal való folyamatos szellemi kapcsolatot. Az anyanyelvi kapocsnál azonban erősebbek a világnézeti különbségekből fakadó ellentétek. A kommunista, szociáldemokrata vagy polgári, a radikális vagy liberális szemlélet csoportokra osztotta a magyar anyanyelvű kolóniát. Az elkülönülő eszmei vagy baráti társaságok környékén pedig többen keresték a sokféle műfaj és irányzat között szellemi-alkotó pályájuk jövőbe vezető útját.
Hatvany Lajos levele Bajor Gizinek, [Bécs, 1919. november]
„Ami engem illet, már lemondtam a hazajövetelnek még a gondolatáról is. Kezdem feledni, ami volt [...]. Se lapom, se házam, se autóm. Itt gubbasztok egy kis rosszul fűtött bútorozott szobában. Egyedül vagyok napokig, folyton dolgozom. Írok egy német könyvet. A könyv jó lesz, sőt szenzációs, és én olyan vén bolond vagyok, hogy ez boldoggá tesz.”
A zsidó írók számos műve jelent meg a bécsi Pegazus kiadónál és a Julius Fischer Verlagnál. A Pegazus adta ki Hatvany Lajos, Biró Lajos, az 1920–1921-ben Bécsben élő Szép Ernő köteteit. A Julius Fischer Verlagnál jelent meg Déry Tibor regénye és verseskötete. A német kiadói név mögött az Új Modern Könyvtár (1922) és a Tűz szerkesztője, Gömöri Jenő Tamás rejtőzik. A Budapesten sikeres Modern Könyvtár (1910–1915) új folyama rövid életű volt, a sorozatban közölt Heinrich Mann és Hatvany Lajos miatt a köteteket kitiltották Magyarországról.
A Bécsi Magyar Kiadó (1920–1923) adta ki többek között Gábor Andor, Halmi József, Barta Lajos írásait; világirodalmi sorozatot indított, a fordítók között találjuk Németh Andort.
A magyar anyanyelvű zsidó újságírógárdának jelentős képviselői éltek Bécsben. 1920-ban, amikor a kolozsvári Új Kelet című zsidó lap napilappá alakult, Weissburg Hájim, a lap egyik alapítója felment Bécsbe, onnan vitte magával az erdélyi újság szerkesztőségébe a napilap új munkatársait, Darvas Simont, a Galilei Kör egykori elnökét majd titkárát, Giszkalay János költőt, Ujvári Pétert és unokaöccsét, Szabó Imrét, Faragó Miklóst, Kaczér Illést. Más visszaemlékezések szerint Marton Ernő szerkesztő sürgönyileg hívta meg Kolozsvárra újságírótársait.
Gervai Sándor, 1953
„Halmi Józsefnek és vele együtt társainak, a baloldali emigrációban megdöbbenve kellett tapasztalniok, hogy az a rendszer, amely elől ők a demokratikus, a szabadszellemű külföldre menekültek, egyre inkább rokonszenvre, megértésre és támogatásra talál a polgári demokratikus államokban is. Ez a szellem először a rendőrség idegenellenőrző osztályába költözött be. Itt kezdték először gyanús szemmel nézni az emigráns újságírók tevékenységét. [...] Amikor Hitler Ausztriába bevonult, a zsidók életbiztonságával együtt semmisítette meg a baloldali emigrációt is. Halmi Józsefet a Gestapo letartóztatta, s kis híján halálra kínozta. A pesti sajtó már a kivégzéséről adott számot. Halmi József a kínzásokat és a nekrológot is túlélte. Meg- és elmenekült. Bulgáriába szökött, ahol sikerült arra a hajóra kerülnie, amely az akkor angol mandátumnak tekintett Palesztinába vitte utasait.”
Halmi József levele Gáspár Endrének, 1946. augusztus 15.
„Palam Press
Palestine–American Press Service
New York – Tel-Aviv • Editor: Joseph Halmi • P.O.B. 2190 Tel-Aviv, Palestine
Tel-Aviv, VIII. 15. 46.
Drága jó Bandim,
olvastam az életben maradt magyar írók listáját, és az 56-os szám alatt ezt a nevet: Gáspár Andor. Voltál már Endre és András – nekem akkor is Bandi! De Andor?! Na, nem fontos, fő, hogy élsz, isten éltessen soká!
Bandikám, a bécsi emigráció legrosszabb napjaiban voltál Katával együtt a legjobb hozzám. Ott ettem-ittam nálatok, ott is laktam, amikor a... Bukway, hiszen tudod. A Schutzhaft utolsó három hetét azon a tetves szalmazsákon szenvedtem végig, amelyről 938-ban – te szálltál le. Utoljára a Rossauerlände csigalépcsőjén láttalak, s mert kitörő örömmel üdvözöltelek, őrünk egy bottal úgy vágott fejbe, hogy három napig eszméletlenül feküdtem. (Nem hülyültem meg az ütéstől!)
Bandikám, sok volna itt elmesélni, hogy a Schutzhaff után – testileg-lelkileg összetörve – hogyan bukdácsoltam idáig. De itt vagyok – hatodik éve már –, és sokszor gondoltam rád, míg végre most a címedet is megtaláltam egy amerikai magyar lapban, sőt két spanyol versfordításodat is olvastam – talán a Képes Figyelőben.
Csomagot kapsz tőlem, Bandikám – elsősorban cigarettát (csak ne törd ketté régi szokásod szerint, mert – egyiptomi!), pengét, szaharint, ami egy ajánlott levélcsomagba befér, s amit itt engedélyeznek. New Yorkban is intézkedem, hogy csomagot adjanak fel címedre – onnan már kiadósabb (ausgiebig) szállítmányt várhatsz.
Írj magadról, magatokról (mellékelve válaszbélyeg, két darab); sokat és mindent írj meg. Addig is, míg hazakerülök, maradjunk nexusban, segíteni akarok; olyan őszintén és becsületesen, ahogyan te segítettél rajtam, és mindegyik rászoruló magyar emigránson a daliás időkben, Bécsben.
Isten veled, ölellek téged, benneteket (félve írom ezt így, róluk még nem tudom, élnek-e? Kata, Muci!) és nagyon várom leveledet.
Régi barátsággal
Jóska"
Szalai Anna