Forbát apja, a pécsi bornagykereskedő, a város zsidó polgárságának tiszteletben álló tagja volt. Forbát művészi hajlama és sokoldalú tehetsége korán megmutatkozott. Anyai nagyapja utazásairól hozott emlékei, etruszk vázák, antik érmék és egyiptomi régiségek felkeltették archeológiai érdeklődését és numizmatikai gyűjtőszenvedélyét. Ügyesen rajzolt, exlibriseket is készített, elsajátította a grafikai technikák alapjait. Korai rajzai, grafikái a pécsi és budapesti múzeumokban találhatók.
1914-ben beiratkozott a budapesti Műegyetem építész szakára, tanulmányainak kezdetén az antik formatan és a régészeti kutatások érdekelték. Az első évfolyam elvégzése után behívták katonának. Megbetegedett és csaknem két évet töltött a Magas-Tátra egyik tüdőszanatóriumában. Csak 1917-ben folytatta tanulmányait, de színvonalasabb képzést keresve 1918-tól a müncheni Műegyetemen tanult tovább.
1920 és 1922 között Weimarban Gropius irodájában dolgozott, a Sommerfeld építővállalat művezetését irányította Berlinben. Egy Bauhaus-ünnepségen megismerkedett Hedvig Rückerrel, akivel hamarosan házasságot kötött.
1923-ban a Bauhaus-kiállításon mutatta be az iskola tanárai és diákjai számára tervezett lakótelep tervét.
Kállai Ernő, Egy magyar építőművész weimari kiállításához, 1926
„Akár családi házat, akár bérházat vagy repülőkikötőt, teniszcsarnokot és autógarázst épít is, munkáit mindannyiszor a tömegek részarányának, elosztásának, a szerkezetesen formai tagozódásnak rendkívül finom, színekkel is hangsúlyozott ritmusa jellemzi. Hogy ennek az építőművészetnek a látszólag annyira józan és száraz elemeit mennyi vitalitás hajtja át, az Forbát terveinek sajátos, újszerű épületrajzi stílusán is bebizonyosodik.”
Magyarországra is ellátogatott, Pécsett, Békéscsabán bérházat, Budapesten, a Gellérthegyen villát tervezett. Sommerfeld megbízásából, később a vállalat főépítészeként Salonikiben majd Berlinben dolgozott, ahol 1928-ban saját irodát nyitott.
1929–1931-ben Berlinben lakótelep (Siemenstadt) és stadion (Eichkamp) tervezésével foglalkozott, a spandau-haselhorsti lakótelep tervezését pedig Gropiustól vette át.
A harmincas évek elején Forbát egyre kevesebb munkát kapott. 1932-ben Szovjet-Oroszország várostervező tanácsadókat hívott meg, Forbát Ernst May-jal és munkatársaival Moszkvába utazott. A magnyitogorszki acélművek lakótelepét, majd Karaganda beépítési tervét készítette el. Az építkezés vezetésére Magnyitogorszkba költözött, ahol a lakásépítés elmaradt, és a már megépült lakások fűtése és csatornázása nem működött. Magnyitogorszk ipari része már épült, amikor Forbát megkezdte a munkáját a helyszínen. Beépítési terve a terephez illeszkedett, mérsékelte a város tervezett hosszát, a lakásokat elkülönítette az ipari résztől. Elfogadott tervéből nem sok valósult meg.
Egyéves szerződése lejártával visszatérőben Görögországba érkezett, részt vett az olimpiai Zeusz templom restaurálásában, a CIAM kongresszus előkészítésében, beszámolót készített az orosz városépítési munkáról.
Forbát Alfréd, A funkcionális város, Az athéni CIAM kongresszushoz, 1933
„Egy város látható formája az ott lejátszódó életviszonyok funkciója. Ennek a formának megjelenése nem mechanikus, hanem az alkotó személy feladata, szellemi organizációs feladat, amelynek esztétikája a helyes megoldás következménye. A városépítés nem a művészeti tudományok egyik ága, hanem a szociológia, nemzetgazdaság, demográfia, forgalmi és mérnöki tudományok szintézise.”
Németből fordította Lampel Éva
A nemzetiszocialista Németország megfosztotta Forbátot német állampolgárságától, később diplomájától is, viszont Magyarországon egyelőre nem korlátozták munkavállalását. 1933 júniusában visszatért Pécsre. Legtöbb megbízását apja kapcsolatainak köszönhette. Főként villákat, nyaralót tervezett.
Forbát Alfréd levele [valószínűleg a Tér és Forma szerkesztőjéhez], Pécs, 1936. március
„Én azt hiszem, hogy az új építés nemhogy nem halt meg, de még meg sem született igazán. A weimari Bauhaus fénykorában azon a mezsgyén, melyben átlépett a kézműves ideológia romantikus korszakából az indusztriális termelés megnemesítésének célkitűzéséhez, felmerült mint jelszó: 'Kunst und Technik, eine neue Einheit' ez a jelszó az egyetlen konstruktív, szintetikus jelszava az utolsó évezredek művészeti mozgalmainak, ígéret maradt, beváltatlan ígéret. A levegő telve volt akkor egy nagy szintézis utáni vággyal – nem csak a művészetekben. [...] de a jelszavaknak az a sorsuk, hogy rövid életűek, ha nincsen, aki vérével táplálja, s élő realitássá tegye őket. Jött az infláció és utána pár kövér esztendő, s a Bauhaus és köre is messze eltávolodott tőle. Egy ideig azt hittük, hogy megszületett a racionális gépember, a művészet meghalt (talán a kultúra is), és megmaradt a szublimált technika (civilizáció), mely mellett az ember jobban fogja érezni magát, mint bármikor azelőtt. […] úgy érzem, ma már elmúlt ez az idő, mint egy lidércnyomás, s ismét felszabadult az út.”
1935-ben felvették ugyan a Mérnöki Kamarába, de hiába pályázhatott, származása miatt nem érhetett el eredményt. 1937-ben viszont megbízást kapott Pécsett az ügyvédek nyugdíjintézete tizennyolc lakásos bérházának tervezésére. Magyarországon ez a legnagyobb megépült munkája. A bérház két forgalmas út találkozásánál épült. A háromszintes lakóház sarokhomlokzatát Forbát konkáv felülettel hangsúlyozta. Ezen a homlokzaton helyezte el a bejáratot, kis üzleteket és a sarokerkélyeket. A későbbi emeletráépítés sem változtatta meg az épület eredeti arányait.
Az egyre nehezedő magyarországi politikai helyzet elől 1938 augusztusában Svédországba ment. 1942-ig Lund város mérnöki hivatalának tervező építészeként a város távlati, rendezési tervét és Borgmästargården beépítési tervét dolgozta ki.
1942-ben Harry Egler építész stockholmi irodájába hívta Forbátot. Skövde távlati terve volt az első részletes és rendszeresen kidolgozott munkája. Reimersholme részletes beépítési tervének átdolgozásával Forbátot bízták meg. A terepnek megfelelő pontházakat és rövidebb sávházakat tervezett. Ez volt Stockholm első sikeres pontházas beépítése.
1944-től, amikor megkapta a svéd állampolgárságot, társként dolgozott Egler irodájában a középméretű városok távlati terveinek kidolgozásán. 1945 után a svéd CIAM csoport titkáraként működött.
Forbát Alfréd, Újjáépítés vagy felújítás, Byggmästaren, 1945
„London újjáépítése megmutatta, hogy egy nagyváros, mely csak részben sérült meg, kisebb, szociálisan jól működő közösségek létrehozásán keresztül új szervezetként megújulhat. Az újjáépítés és fölújítás közti fokozat a pusztítás mértékétől függ. De nekünk, városépítőknek, nem szabad engedni a hozzá nem értök téveszméinek és a pillanatnyi szükség követeléseinek. Városaink felújításának lehetősége, amely tengernyi vér és szenvedés árán jött létre, nem tér vissza. Új városokat akarunk, melyekben a lakosság, a közösség részeként, gazdag szociális és individuális életet élhet, ahol egyszerűen és természetesen oldhatja meg problémáit, és ahol jól érezheti magát. Elősegíteni ilyen közösségek létrejöttét, és biztosítani a lehető legjobb szociális felkészültségüket – ez az újjáépítés elsőrendű feladata.”
Svédből fordította Lampel Éva
Stockholm elővárosa, Bandhagen központját Forbát Eglerrel közösen készítette 1946–1947 között. Utólag tervezte a centrum tizenegy emeletes lakóépületét üzletekkel és postával. Városrendezési munkája később teljesen lekötötte, ez lett utolsó megvalósult alkotása.
Gyakorlati-tervezői munkája mellett elméleti és oktatói munkássága is jelentős, a városfejlesztés és várostervezés nemzetközi szaktekintélye lett. Építészeti hagyatékát és éremgyűjteményét a svéd államra hagyta.
Lampel Éva