A mérnökalija
A mérnökalija
A magyarországi cionista mozgalom nehéz helyzete, a hatóságok zaklatása és az intézményessé váló antiszemitizmus miatt fiatal cionisták az alijázás, az
Erec-Izraelben való letelepedés mellett döntöttek. Az Erecbe való kivándorlás és az országépítés szándékával a gyakorlati cionizmust valósították meg, az alijára mégis csak a Balfour-nyilatkozat (1917. november 2.) után került sor. A nyilatkozat jelentősége az volt, hogy egy nagyhatalom elismerte a zsidó nép jogát Erec-Izrael benépesítésére. Nagy-Britannia pozíciója Palesztinában megkettőzte a nyilatkozat érvényét. Kihirdetésére egy hónappal a brit katonai kormányzat létrejötte előtt került sor, akkor, amikor még háború folyt a Palesztina fölötti fennhatóság jogáért. A magyarországi mérnökalija így Herzl politikai cionizmusának főbb elveit is megvalósíthatta.
Az alijázók, többségükben diplomás fiatalok kisebb csoportjai, csaknem százan, orvosok, de főképp mérnökök és műszaki szakemberek, a Makkabea és a Bar Kohba egyesület tagjai, egyedülálló fiatalok, több hullámban, kis csoportokban érkeztek Erecbe. Az első csoport 1920 májusában hagyta el Magyarországot. Tagjai: Brünn Jenő (Slomo) és testvére, Brünn Imre (Natan), jövendőbeli sógora, Török István (Jákov) mérnök, Szívós Béla (Eitan) és Sternheim Mózes (Mose) mérnök. A szobrász Brünn Anna (Hanna), Jenő és Imre testvére, Török jövendőbeli felesége, később érkezett Erecbe.
Mivel 1920 májusában még nem működött a budapesti Palesztina Hivatal, kérdéses volt, hogyan valósítható meg a kivándorlás. Két pozsonyi ügyvéd találta meg a megoldást, irathamisító-műhely felállításával. A palesztinai állampolgárságot bizonyító hamisított igazolványokkal az alijázók a visszahonosításukat igazolhatták. Az első magyar mérnökcsoport ilyen igazolványokkal, látszólag törvényes úton utazott és érkezett meg Palesztinába.
A budapesti Palesztina Hivatal felállítása után a következő csoport már legálisan alijázhatott. 1920 szeptemberében Beregi Ármin és Kahan Niszan, a Cionista Szövetség képviselői, találkoztak a budapesti angol főmegbízottal a Palesztinába szóló útlevelek ügyében. A találkozón részt vett a magyar rendőrség képviselője és a Pesti Izraelita Hitközség vezető főrabbija, Hevesi Simon is. Az angolok feltételeket szabtak a vízumok kibocsátásához, a magyarok pedig kikötötték, hogy a kivándorlók csak érvényes magyar útlevéllel hagyhatják el Magyarországot. A brit és a magyar hatóságok formai követelményei teljesíthetőek voltak, így megnyílt az út a legális alija előtt. 1920 decemberében a budapesti Palesztina Hivatal megszervezte a negyven szakemberből, néhány mérnökből és tizenkét diákból álló második csoport kivándorlását. A Hivatal a fizikai munkásokat munkaeszközökkel is ellátta.
Gilbert Herbert könyve, amely többek között a brit mandátum idején Palesztinában működő építészekkel is foglalkozik, tíz országból érkezett négyszázhuszonnyolc építészt sorol föl. A listában nem találjuk Magyarországot. Valószínűleg a Magyarországról alijázott építészeket az egyéb országokból érkező nyolc említett építész közé sorolta. A munka hiányossága ellenére kétségtelen, hogy a Magyarországról alijázott építészek, diplomások, mérnökök, műszaki szakemberek és építőmunkások emelték a kivitelezés színvonalát az építőiparban. A magyarországi mérnökalija hozzájárult a lakhelyek létesítéséhez, ezzel bővítette az alakuló jisuv lehetőségeit, és jelentős részt vállalt az ország fejlődésében.
Adina Stern
Héberből fordította Kónya Judit