Az eklektikus stílus Erecben

Az építészet néhány jellemző vonása
Erec-Izraelben
Az eklektikus stílus – húszas évek

A húszas években Erec-Izraelben a héber nyelvű szakirodalomban eklektikusként ismert építészeti stílus dominált, amely többek között a zsidó múltban kereste gyökereit és ihlető forrását. A múlttal azonosuló építészeti szemlélet különbözött a Jaffa városán kívül a templomosok – német protestáns telepesek – stílusában emelt új lakónegyedektől, például Neve Cedektől, illetve a jeruzsálemi városfalakon kívül megépült sorházas, belső udvaros építészeti modelltől. Az újszerűségét a zsidó múltra alapozó építészet az európai eklektikus stílusra támaszkodhatott, igaz, Európával ellentétben, Palesztinában hiányzott a zsidó autentikus építészet, csupán elképzelések voltak az egykori zsidó építészet stílusáról.

Az erec-izraeli eklektikus építészet elsősorban a 19. század közepén kialakult európai eklektika nyomában járt, amely Európában megfelelt az ipari forradalom és a demokratizálódási folyamat elvárásainak, bár nem fejezett ki progresszív építészeti törekvéseket. Európában pályaudvarok, múzeumok, könyvtárak, oktatási intézmények, fedett üzletutcák, lakóházak és bérpaloták épültek eklektikus stílusban. Az eklektika olyan építészeti stílus, amely a megelőző korok építészetének legjobb stílusjegyeit ötvözi, a görög-római, román és barokk építészet elemeit keveri. Az eklektikus épület monumentális és szimmetriára törekszik, díszes főbejárata mellé oldalszárnyak csatlakoznak. Az épületeken együtt jelennek meg a klasszikus oszlopfőkkel díszített oszlopok, a római stílusú ívek, a különleges díszítőelemek, például a bejáratokat és ablakokat díszítő szecessziós motívumok, a stilizált kőoszlopokból kialakított mellvéd.

A húszas évek erec-izraeli építészetének másik forrása az iszlám építészet volt, a tervezők úgy gondolták, ezzel térnek vissza a gyökerekhez, az ősi forráshoz, hiszen a felfogásuk szerint az ősi iszlám építészet lehetett a legközelebb az autentikus zsidó építészethez. Az iszlám építkezés máig legfontosabb stílusjegyei a kupolák, minaretek, lándzsaívek, patkóívek, arabeszkek, vonalas ornamentika, és a díszítésként ismétlődő Korán-idézetek. Az iszlám stílus megfigyelhető a vallási és szekuláris célra emelt épületeken is: a mecsetekre és a lakóépületekre is helyeztek kupolákat.

Az erec-izraeli eklektikus építészeti stílus harmadik, legegyedibb és egyben a zsidóságot leginkább kifejező forrása a Biblia. Például a Becalelben készült erec-izraeli tájakat, bibliai alakokat és történeteket ábrázoló kerámiacsempék, az épületek homlokzatát díszítő bibliai motívumok, az oltár szarvait és Dávid-csillagot ábrázoló domborművek vagy héber feliratok.

E három forrásból merített a húszas évek építészete, a különböző elemek a szimmetrikus-monumentális épületek íveiben, kupoláiban és a zsidó díszítő motívumok használatában jutott kifejezésre. Az eklektikus stílus Palesztinában az ősi Erec-Izrael szellemiségét kívánta felidézni.

Ennek a szellemiségnek a jegyében formálja az eklektikus építészet Tel-Avivot zsidó várossá, jóllehet már a húszas évek előtt is emeltek itt eklektikus épületet. A város első lakónegyedét (Ahuzat bait) az alapítók az európai kertvárosok stílusában építették, és az európai építészeti minta érvényesült a monumentális épületekbe torkolló széles utak tervezésekor is. A tel-avivi építészek 1910-ben a Herzl és az Ahad Haam utca torkolatába monumentális középületet terveztek – a Herzlia Gimnáziumot. Az épületet Joseph Barsky építész tervezte, Boris Schatz közreműködésével. A terveket a jeruzsálemi szentély ihlette. Az épületet három, szimmetrikus elrendezésű tömb alkotja, díszes főhomlokzatának közepén óriási kapuval. A kapu két oldalán a szentély két oszlopának – Jákin és Boáz – mintájára két tornyot helyeztek el – tetejükön a szentély oltárát idéző szarvak –, a hozzájuk csatlakozó két oldalszárny homlokzatán pedig felismerhető az iszlám építészeti motívum, a lándzsaív. Az eklektikus épület az új zsidó stílust példázza.


Az eklektikus építészet másik nagyszerű példája a költő Haim Nahman Bialik tel-avivi lakóháza, Joseph Minor építész terve (1925), a költőről elnevezett Bialik utcában. Az iszlám stílusra jellemző kupola és a lándzsaívek mellett az épület más stílusjegyeket is felmutat: a lakószoba európai zsinagógára emlékeztet. A ház kertjébe ültetett, a Bibliában felsorolt hétféle termés a zsidó múltra utal, ahogy a Mózes által az ígéret földjére küldött kémek alakját, a szövetség ládáját és a tizenkét törzs jelét ábrázoló, a Becalelben készült bibliai tárgyú kerámiacsempék is.


Az eklektikus stílus Jeruzsálemben kevésbé meghatározó, mint Tel-Avivban, mégis hatott a város építkezésére. A két város közti legfeltűnőbb különbség a brit katonai kormányzat által kiadott építési rendeletre vezethető vissza. 1917-ben, Erec-Izrael elfoglalása után a britek Jeruzsálemet tették meg fővárossá. Megszervezték a városi közigazgatást, a katonai parancsnokság hivatalait, később a mandátum intézményeit is Jeruzsálembe telepítették. Jeruzsálem fejlődését szolgálta a városfejlesztés törvényes kerete: a legfontosabb rendelet megtiltotta a vakolat és a bádog használatát az építkezéseken. A rendelet értelmében csak kőből épült, pontosabban kőborítású házakat lehetett emelni, ezért a házak falát tíz-tizenöt centiméter vastagságú kövekkel borították. A Tel-Aviv és Jeruzsálem közti másik legfontosabb különbség a topográfiai adottság: Jeruzsálem hegyekre, Tel-Aviv pedig sík területre épült. És még valami: Tel-Aviv új város volt, a több száz éve folyamatosan épülő Jeruzsálemmel ellentétben.

Az eklektikus építészet legjellemzőbb példája Jeruzsálemben az YMCA (Young Men’s Christian Association) épülete (King David utca 26.). A világszerte található YMCA-központok egyik legimpozánsabb építményének tartják. Az építész, Arthur Loomis Harmon az Empire State Building tervezőinek egyike. Az YMCA építését hét évig tartó munka után, 1933-ban fejezték be. Az épület három egymáshoz kapcsolódó részből áll, középen a harangtorony és a főépület, két szélén pedig a kupolás szárnyépületek. Az épületegyüttes eklektikus stílusát a szimmetrikus elrendezésű központi épület monumentalitása, a bizánci, román, iszlám és zsidó építészet keveredése adja. A harangtorony bizánci stílusban épült, kerek kupolája a minaret kupolájára emlékeztet. A szárnyépületek nem egyformák: a jobbszárny masszívabb, a fél-oktogonális formában épült alacsony fallal román stílusra emlékeztető épület, a balszárny pedig bizánci stílusú és az isztambuli (Konstantinápoly) Hagia Sophiára emlékeztet. Az épületegyüttes díszítőelemei a három monoteista vallást jelképezik. A koncertterem épületszárnyának tizenkét ablaka, a bizánci építészetre jellemző számszimbolika, Izrael tizenkét törzsére és Jézus tizenkét tanítványára is utal. A három vallás jelképe megjelenik a gyönyörű, félholddal, kereszttel és Dávid-csillaggal díszített csilláron is. Az északi szárny homlokzatára Tóra-idézetet véstek: „Az Örökkévaló a mi Istenünk, az Örökkévaló egy.” A déli szárny homlokzatán a muzulmán hittétel olvasható: „Allah az egyetlen Isten.”


Adina Stern
Héberből fordította Kónya Judit