A Bauhaus és a nemzetközi stílus – harmincas évek
A harmincas évek elejétől kezdve az erec-izraeli eklektikus építészet fokozatosan átadta a helyét az (építészeti) modernizmusnak. A Bauhaus iskola és kiemelkedő építészek, köztük Le Corbusier munkája hatására kialakult a nemzetközi építészeti stílus Európában, és a húszas években terjedt el világszerte. (Az angol nyelvű szakirodalomból vették át a Bauhaus fogalmát kiszélesítő nemzetközi stílus szakkifejezést.) A forradalmian új építészet gyökeresen szakított a korábbi stílusokkal, és merőben új stílust hozott létre. Képviselői az emberiség szebb jövőjében reménykedtek, és az új társadalmi eszmék megvalósítása után vágyódtak.
A Bauhaus iskolát az első világháború utáni Németország kulturális és társadalmi értelemben vett gyors helyreállítása hívta életre. Már a háború előtt, az ipari forradalmat követően kezdődtek a modernizációhoz és az urbanizációhoz vezető társadalmi változások, létrejött az új társadalmi osztály, a munkásoké. Mindez a társadalom új szükségleteit szolgáló építészeti stílushoz vezetett. Az első világháborút követően nőtt meg az igény a gyorsan és olcsón megépíthető új lakónegyedekre a többmilliós munkásság részére. A húszas években, az új idők előhírnökeként, az építészek szorgalmazták az új feltételekhez leginkább alkalmazkodó nemzetközi stílust.
Az új stílus nem csupán praktikus célokból jött létre, hanem új ideálokat és elgondolásokat is kifejezett. Központi gondolata volt a múlttól való elszakadás és a historizmus bálványának ledöntése. Képviselői változást akartak, új és etikai alapokon nyugvó, az anyagválasztásban, a tervezésben és az építészeti gondolkodásban kifejeződő, a köz érdekét szolgáló építészetet.
A formálódó építészeti stílus másik szellemi ihletője a kor képzőművészete volt. Az új művészet a „progresszió a művészetben, progresszió az építészetben” jelmondat értelmében kisugárzott az építészetre. A 20. század elején létrejött absztrakt művészet megrengette a világot, és közelítette egymáshoz a vizuális művészeteket: a festészetet, a szobrászatot és az építészetet. Az absztrakt festmények és szobrok a szellemiség kifejezésére és a szerkezet kiemelésére törekedtek, az impresszionizmussal és a klasszikus megközelítéssel szemben egyenes vonalvezetéssel és geometrikus kompozíciókkal az egyszerűséget és a matematikai struktúrát hangsúlyozták. Az új építészet képviselői hasonló módon kívánták megtervezni a jelen és a jövő épületeit.
A gyakorlatban a nemzetközi stílus kiemelkedő képviselői az új építészetet elsősorban funkcionális, a felhasználók szükségleteit kielégítő és kényelmüket szolgáló művészetként fogták fel. Megszüntették a homlokzat s a szimmetria fontosságát hangsúlyozó építészeti hagyományt, és tartózkodtak mindenfajta díszítőelemtől. A tervezés az egyszerű, lineáris, hangsúlyozottan horizontális építészeti formanyelv felé fordult: a kör alakú, illetve félköríves építészeti elemek, a lapos tető, a világos vakolat, az egyszerű homlokzat, a kötöttségek nélküli tervezés felé. Más szavakkal: a főfalakról a vasbeton vázra terhelték az épülettömeget, ezzel megszűnt a főfalak tartószerepe. Az építészeti irány a díszes épületektől a tiszta és világos, geometrikus formájú, egyszerű házak felé tartott. Az új építészeti felfogás másik fontos jellemzője a költségcsökkentés, így elfogadható lakóépületeket biztosíthattak a felemelkedő munkásság részére.
Az erec-izraeli
jisuvot a munkásmozgalom a saját értékrendszere szerint vezette. A nemzetközi stílus meggyőzően képviselhette az új társadalmat, jól illeszkedett annak puritán visszafogottságához, úttörő jellegéhez és a zsidó
jisuv szocializmusához. A harmincas évektől kezdve Tel-Aviv sok, az ötödik
alijával Németországból érkező bevándorlót fogadott be, ezért sürgető szükség volt lakóházakra. Ebben az időben érkeztek vagy tértek vissza az Európában a nemzetközi stílus szellemében képzett építészek. Így az Európában a húszas években lezajlott változás itt főképp a harmincas években történt.
Erec-Izraelben mindenütt emeltek nemzetközi stílusú épületeket, de leginkább Tel-Avivban, más városokban és a
kibucokban kevesebbet.
A tel-avivi modern stílus általános jellemzői megegyeznek az európaival, bár voltak helyi sajátosságok is: a korábbi díszítőelemek elvetése, egyszerű, lineáris, funkcionális formanyelv, a horizontális tervezést hangsúlyozó szalagablakok, nyitott és széles, árnyékot vető erkélyek, melyek csökkentik a falak és a lakószobák hőmérsékletét, ahogy a szalagablakok fölött végigfutó párkányok is. De a
tel-avivi nemzetközi stílus legszembetűnőbb jegye, hogy az épületet lábakra állítják, így Le Corbusier egyik lényeges építészeti elvével összhangban megmarad az alsó szint az áramló térnek. A Tel-Avivban épült funkcionalista házak alkotják a nemzetközi stílusban épült legkiterjedtebb városszövetet. A Fehér Tel-Aviv felkerült az UNESCO Világörökségi Listájára.
Az Angel ház (Rothschild fasor 84.) a nemzetközi stílus kiemelkedő példája, és az első lábakra emelt tel-avivi épület. Le Corbusier szellemében Zeev Rechter építész tervezte
1933-ban. Az épület U alakú, és olyan, mintha kockákból és vízszintes hasábokból állították volna össze. A hasábok és szalagablakok a horizontális elhelyezést hangsúlyozzák, és a homlokzat síkjából kiugorva árnyékot vetnek az épület falára, kiemelik a vonalak fény-árnyék játékát. Le Corbusier ihlette a tetőre épített pergolát és a fehérre meszelt vakolatot is. Az építész és az építészeti hivatal között vita dúlt az építési engedély kiadásáról, mivel a városháza visszautasította az épület lakóterületének a földszint alapterületével való csökkentését, de végül jóváhagyták az építkezést. Később még több ezer ház épült hasonló tervek szerint. A második világháború idején az Angel ház alsó, pilléres szintjén ideiglenes brit parancsnokság rendezkedett be.
A város első polgármestere, Meir Dizengoff feleségéről, Zina Dizengoffról elnevezett teret az 1934-ben a tér tervezésére kiírt pályázat nyertese, Genia Averbuch építész tervezte. A teret övező házak hasonlóak, nemzetközi stílusban épültek: lapos tetős, fehér vakolatú épületek, horizontális tagolású, árnyékot vető párkánnyal ellátott ablakokkal és erkélyekkel. A képen jól látható az Eszter filmszínház épülete, Yehuda Megidovich tervezte 1938-ban. A geometrikus, trapéz alaprajzú épület homlokzatának sarkait lekerekítették, a horizontális hatást fokozzák a homlokzaton végighúzódó szalagerkélyek. A teret körülvevő épületekből is láthatjuk az építészeti modernizmus koncentrált jelenlétét Tel-Avivban.
Ahogy már szó volt róla, a nemzetközi stílus Jeruzsálem építészetében nem olyan gyakori, mint Tel-Avivban, és főképp a Rehavia negyedben találkozunk vele. A stílusjegyek is különböznek a két városban. A jeruzsálemi házakat egyenes vonalak, hajlított motívumok jellemzik, az épülettömböt a kubizmus nyomán több részre tagolták. Figyelembe vették a korlátozó tényezőket, a történelmi környezetet, a hegyvidékes topográfiát, a hagyományt, a kőből való építkezést. A kőborítás a jeruzsálemi házak legfontosabb jellemzője, ahogy a vasrács és a vaskorlát is.
A jeruzsálemi Talbije negyedben a Salom Horowitz házat (Ahad Haam utca 20.) Harmat Zoltán tervezte 1932-ben. Az épület a jeruzsálemi nemzetközi stílusú, kőborítású építkezés jellegzetes példája.
David Kroyanker, Harmat Zoltán Simson, 1990
„Nemzetközi stílusú, kétszintes, tágas épület a harmincas évekből, visszafogottan alkalmazza a stílus jegyeit. A megtört, aszimmetrikusan elhelyezett egységek csökkentik az épülettömb méretéből adódó hatást. A nyújtott, fekvő téglalap alakú ablakok finom harmóniát teremtenek az ablakkiosztás és a homlokzati felszín apró kövei között.”
A nemzetközi stílus építészeti forradalmának megvalósítása az építési technológia fejlődésének, a vasbetonváz megjelenésének köszönhető. A fejlett statikai lehetőségek felszabadítják a teret a falak rabsága alól, az építész a belső tér tervezésekor kötöttségek nélkül dolgozhat ki funkcionális és egyszerűsítő építészeti megoldásokat.
A mérnök szerepének fontosságáról az építőművészetben Le Corbusier vallotta, hogy a mérnökök építőművészetet, mérnökesztétikát teremtenek, a természet törvényein alapuló számításokkal dolgoznak, alkotásaikból harmónia árad. Azaz a mérnök olyan statikai megoldásokat kínálhat az építész számára, amelyek az épület terhét hordozó vasbetonváznak köszönhetően jelentősen csökkentik az építőanyag-tömeget. A mérnöki munkára alapozva születhettek meg a statikai számítások, a vasbeton-, illetve acélszerkezet, a korábban emelt épületeknél jóval könnyebb építmény. Az építészetben történt forradalmi változásokat követően a mérnöki munka az építészet elválaszthatatlan részévé vált.
Adina Stern
Héberből fordította Kónya Judit