Hollywood alapítói

Adolph Zukor
(Zucker Adolf; Ricse, 1873. január 7.–Los Angeles, 1976. június 10.)


Hollywood alapítói között a Magyarországról származó zsidó üzletemberek közül a legismertebb Adolph Zukor. Apja falusi szatócs volt. Zukor Mátészalkán négy polgári osztályt végzett, s Abaújszántóra került Blau Herman vegyeskereskedésébe segédnek. Tizenöt éves korában vándorolt ki Amerikába, ahol egy szőrméshez szegődött inasnak, később önálló szűcs lett. Zukor húszéves korában látott először filmet, s azonnal meglátta benne az üzleti lehetőséget. Kezdetben filléres mozit üzemeltetett: háromperces filmeket lehetett megtekinteni egy pennyért. Marcus Loew-vel társult, hogy az új találmány iránti érdeklődést kielégítse. A korai nagy társaságokból alakult tröszt fennhatóságát 1912-ben sikerült megtörniük az Erzsébet királynő című francia film forgalmazásával. Zukor ebben az évben alakította meg első vállalatát, a Famous Players in Famous Plays Companyt. A cég 1914-ben sztárok közreműködésével már harminc filmet készített, s Standard névvel háromezer ötszáz személyes mozipalotát nyitott a Broadwayn. Zukor Adolph alapította meg Los Angeles külvárosában egy narancsfarmon az első filmstúdiót is.

Zukor vállalkozása dinamikusan terjeszkedett, s hogy a forgalmazást is megszerezze, megbuktatta vetélytársát. Ezzel kezdődött 1916-ban a Paramount Pictures legendája. Az első világháborút sikerrel átvészelték, majd nagy bankházak segítségével kötvényeket bocsátottak ki, s alig két és fél év leforgása alatt ötszáz mozit szereztek meg. Ezzel Adolph Zukor lett a filmszakma uralkodója. A vállalkozás 1932-ben azonban csődbe jutott. Az újjászerveződő vállalatban az alapító az igazgatótanács elnökeként mégis tovább dolgozhatott. Zukornak sikerült az 1940-es években a televíziót is ellenőrzése alá vonnia. A magát mindig magyarnak valló üzletember teremtette meg a korszerű filmipart. Életművét 1949-ben Oscar-díjjal jutalmazták.

William Fox
(Friedman Vilmos; Tolcsva, 1879. január 1.–New York, 1952. május 8.)


William Fox gyerekként került az Egyesült Államokba. 1904-ben a moziüzemeltetésben sikerült eredményt elérnie: tizenöt helyből álló vetítőhálózatot épített ki Manhattanben, a Broadwayn. 1912-ben filmforgalmazó céget, 1914-ben filmgyártó céget alapított. Szoros kapcsolatba került a Loew Inc. vállalattal, ezzel Fox is a legnagyobb filmgyártók közé emelkedett. Jól ismerte a nagyközönség ízlését, de az európai eredményeket is igyekezett meghonosítani Amerikában. Hollywoodba hívta például a jeles német rendezőt, Friedrich Wilhelm Murnaut. Foxék hamar áttértek a hangosfilmre, ők forgatták az első hangos westernt. A világgazdasági válság azonban tönkretette a filmgyárat, maga Fox adósságba keveredett. A sikertörténet szomorú véget ért: az üzletember nem tudta törleszteni a kölcsönt, s 1936-ban végképp csődbe jutott. 1941-ben egyévi börtönre ítélték. Ezzel William Fox filmkarrierje véget ért.

Kertész Mihály
(Michael Curtiz; Budapest, 1888. december 23.–Hollywood, 1962. április 11.)

A leghíresebb magyarországi rendező, Kertész Mihály 1927-ben érkezett meg Hollywoodba. A Warners Brothers állandó munkatársnak nyerte meg a fiatal rendezőt, aki Németországban bebizonyította, hogy látványos produkciói ámulatba ejtik a mozi közönségét.

Kertész – most már Michael Curtiz – hamar otthonra talált Amerikában, hiszen mindent megtett az akklimatizáció érdekében, az amerikai szellemiség jegyében készültek népszerű filmjei.


Művei látványosak és közérthetőek voltak. Első jelentős amerikai alkotása, a Noé bárkája (1929) igazi szuperprodukció. Kertész felépíttette a bárkát, a Bábel tornyát, felhőszakadást rendezett, amelyben állatok és emberek küzdöttek a hullámokkal.

Több munkája – elsősorban a Yankee Duddle (1942) és a Casablanca (1942) – a filmművészet legendás alkotásai közé tartozik.

Kertész Mihály egy időben Hollywood legjobban kereső filmrendezője volt, termékenysége lenyűgöző. Évente két-három filmet is készített. Sikeréhez hozzájárult, hogy Erroly Flynnt is magához kapcsolta, és néhány filmet forgatott vele. Közös sikerük volt a Balaklava (1936), a Robin Hood (1938) és a Szerelem és vérpad (1939).

Kertész sohasem készített selejtet, s ezt úgy érte el, hogy a legkiválóbb operatőrökkel, forgatókönyvírókkal és népszerű sztárokkal vette körül magát. Életének értelmét a szórakoztatásban találta meg, s késői korszakában a régimódinak tűnő filmjeit sem tudták kiszorítani a modern riválisok.

Néhány alkotásában magyarországi zsidó művészek is feltűntek; például a Casablanca című filmben Szőke Szakáll (Gerő Jenő János) és Peter Lorre (Löwenstein László), a Hét tenger ördögében Victor Varconi (Várkonyi Mihály).


Gajdó Tamás