A cionizmus Magyarországon

A magyarországi zsidóság többsége idegenkedett a cionizmustól. A neológia az asszimilációt hirdette, a zsidóságot vallásnak, a zsidókat Mózes hitű magyaroknak tekintette, különválasztotta a nemzeti és a felekezeti hovatartozást. Az ortodoxia pedig azért utasította el a cionizmust, mert a Messiás eljövetelének erőszakos siettetését, álmessianizmust látott a mozgalomban.

A cionizmus nemzetnek is tekintette a zsidóságot, ahogy a 19. században az Európában feléledt nemzeti mozgalmak a nemzeti hovatartozást a modern kor központi kérdésének tartották. A cionizmus abban látta a zsidóság nemzeti jellegét, hogy a zsidó nép egy meghatározott területhez kötődik, és abban, hogy a diaszpórában is közös maradt az imádkozás ősi nyelve, a hagyomány, a kultúra és a vallás. Ez a felismerés vezetett az alijához, az Erec-Izraelbe való bevándorláshoz és a zsidó állam megalapításához.

Nyugat-Európában kevésbé talált hívekre a cionizmus, mivel a felvilágosodás szellemében a zsidóság asszimilálódott, és kivívta a jogegyenlőséget. A befogadó nemzet részének érezték magukat, de a környezetük általában nem tekintette őket a társadalomhoz tartozónak. A kelet-európai zsidóság helyzete ennél lényegesen rosszabb volt, így a zsidó nemzeti újjáéledés gondolata ott talált igazán hívekre. Kelet-Európában a zsidóság környezethez simuló próbálkozása nyílt ellenszenvbe ütközött, nem váltak egyenjogú polgárokká. A zsidó nemzeti eszme jutott kifejezésre a Hibat Cion mozgalomban, a mielőbbi alija, és a Palesztinában való letelepülés megszervezésében. A cionizmusnak ez az irányzata a gyakorlati cionizmus.

A gyakorlati cionizmussal szemben Herzl és köre a politikai cionizmus híve volt, közjogilag biztosított aliját és Erecben való letelepedést szerettek volna. A bázeli Cionista Kongresszus jóváhagyott egy a két irányzatot kibékítő határozatot: a cionizmus célja, hogy megteremtse a zsidóság nemzeti otthonát az ősi földön, és biztosítsa a zsidó nemzet jogát Erec-Izraelhez. A kongresszusi határozat első eredménye 1917 novemberében a Balfour-nyilatkozat, jelentősége pedig a cionista eszme terjesztése a világ zsidósága körében, és a zsidó nép problémájának napirendre tűzése a nemzetközi politikai életben.

A két irányzat közül Magyarországon nem a gyakorlati cionizmus talált hívekre, hanem Herzl politikai cionizmusa, mely közjogilag biztosított aliját kívánt elérni.

Adina Stern
Héberből fordította Deutsch Olivér