A Nyolcak

A 20. század hajnalán furcsa népvándorlás indult meg Párizs felé: orosz, lengyel, spanyol és egyéb nemzetiségű festők és szobrászok egyre növekvő serege áramlott a francia fővárosba, hogy a múzeumokban és művészeti akadémiákon bővítse tudását. Az 1901-től folyamatosan érkező magyarországi zsidó művészeket, köztük Pór Bertalant, Czóbel Bélát, Czigány Dezsőt, Perlrott-Csaba Vilmost, Réth Alfrédot, Berény Róbertet, Orbán Dezsőt, Dénes Valériát, Vértes Marcellt is a tanulás vezette Párizsba, és többségük néhány éves vagy néhány hónapos tartózkodás után hazatért. A Párizsban szerzett tapasztalatok – az újfajta festészet, Cézanne, Gauguin, Matisse és mások munkáinak megismerése – új távlatokat nyitottak e művészek számára, és hazatérésükkel a magyar képzőművészet számára is. Ez a modernizmus felé történő nyitás leghatározottabban a 1909-ben a Keresők, majd később Nyolcak néven működő csoport megalakulásában testesült meg. Tagjai, Kernstok Károly és Márffy Ödön kivételével, valamennyien (Berény Róbert, Czigány Dezső, Czóbel Béla, Orbán Dezső, Pór Bertalan, Tihanyi Lajos) zsidók voltak, akárcsak a külső tagokként velük kiállító szobrászok, Fémes Beck Vilmos, Vedres Márk és az író, grafikus és iparművész Lesznai Anna. A résztvevők zöme, Kernstokkal az élen, nemcsak magának a festészetnek, hanem a kor társadalmának megújítását, a szociális igazságtalanságok megszüntetését is feladatának érezte. Így érthető, hogy az 1919-es Tanácsköztársaság idején közülük többen is aktív szerepet vállaltak. Berény Róbert például, akárcsak Pór Bertalan, propagandaplakátokat tervezett, mindketten vezető tisztséget töltöttek be a Művészeti Direktóriumban, és Czigány Dezső is részt vállalt a művészeti nevelésben.


A Tanácsköztársaság leverése után Berény Bécsben, majd Berlinben dolgozott, és csak 1926-ban tért haza. Pór Bertalan Szlovákiába menekült, később Párizsban telepedett le, és a német megszállás idején részt vett az ellenállási mozgalomban. Visszatérése után, 1948-ban a budapesti Képzőművészeti Főiskola tanára lett. Czigány Dezső néhány évig Franciaországban élt, majd 1930-ban visszatért Budapestre.

Bécsi emigrációba kényszerült Lesznai Anna is, majd amikor 1930-ban férjével, a festőművész Gergely Tiborral együtt hazatért Budapestre, otthonuk írók és művészek szellemi műhelyévé vált. Ennek a néhány évig tartó időszaknak azonban véget vetett az egyre erősödő fasizmus. A Lesznai–Gergely házaspár újra távozni kényszerült Magyarországról, és 1939-ben New Yorkba hajózott.


Lesznai Anna, a 20. századi magyar művészet egyik legeredetibb iparművésze és grafikusa, aki leginkább a magyar népies szecesszió stílusában készített hímzéseivel, textiljeivel és címlapterveivel vált ismertté, New Yorkban főleg művészeti oktatással foglalkozott.


Az ugyancsak emigrációba kényszerülő grafikus, Major Henrik, művésznevén Sicu, egy ideig Párizsban, Amszterdamban, majd Londonban dolgozott, végül szintén New Yorkban telepedett le, és politikai rajzolóként, illetve a hollywoodi filmvilág szereplőiről készített karikatúrarajzaival és szobraival aratott nagy sikert.


1918–1919-ben Vértes Marcell is számos, baloldalt támogató politikai plakátot készített, ezért neki is el kellett hagynia Magyarországot. Bécsi tartózkodása alatt, 1921-ben Rajzok a magyar pokolból címmel a fehérterror véres cselekményeit bemutató albumot jelentetett meg. Még ugyanabban az évben Párizsba utazott, és ott végleg letelepedett. Virtuóz rajzolóként szerzett nemzetközi hírnevet.


Cserba Júlia