Sokszínű és kiemelkedően magas színvonalú szellemi környezetben nevelkedett. Kisgyerek korától kezdve rajzolt, festett. A keze ügyébe kerülő papírdarabra, könyvei szélére, füzetei margójára karikatúrarajzokat készített szüleiről, barátairól, tanárairól.
Szenes Árpád, Magamról, 1948/1949
„1915-ben jóapám hirtelen meghalt és a mesevilág vele együtt. Hirtelen döbbentem rá a valóságra. A háború vége felé katona lettem.”
Az első világháború alatt, katonai szolgálata idején ismerkedett meg Bokros Birman Dezsővel, aki érdeklődését a modern művészetek felé fordította. A háború után Rippl-Rónai József szabadiskolájába iratkozott be, Iványi-Grünwald Béla és Kernstok Károly is tanította.
Szenes Árpád, Magamról, 1948/1949
„[...] mellhártyagyulladást kaptam, és a betegség után visszatértem Pestre. A Városmajor utcában, egy üzlethelyiségben laktam két barátommal. Berendezésünk ágyból és festőállványból állott, a hiányzó bútorokat a falra festettük kubista stílusban. Ekkoriban ismerkedtem meg Beőthyvel. Buddhizmust olvastunk, és a keleti művészetért rajongtunk.”
1924-ben először Németországba utazott, ahol megismerkedett Kandinszkij és Klee munkáival, majd útját Olaszországban folytatta. 1925-ben érkezett Párizsba, ahol épp olyan nélkülözésben teltek napjai, mint Budapesten. Azzal kereste szűkös kenyerét, hogy először egyedül, majd a Budapestről ismert jó baráttal, Anton Prinnerrel a kávéházak és éjszakai mulatók vendégeit rajzolta le. Napközben mindketten az Académie de la Grande Chaumière-t látogatták. Itt találkozott Maria Helena Vieira da Silvával, akivel 1930-ban összeházasodott. A 20. század képzőművészetének kiemelkedő alkotásai születtek a két kivételes művész egymást segítő és inspiráló kapcsolatából.
Szenes 1930-ban a nagybányai művészteleppel ismertette meg Vieira da Silvát, a következő évben Vieira da Silva az Atelier 17 csoportba vezette be férjét. 1931-től rendszeres résztvevője lett az Amis du Monde baloldali művészcsoport összejöveteleinek, ahol közeli barátságba került Hajdú Istvánnal (Etienne Hajdu).
A harmincas évek második felének képeiben már egyértelműen érezhető az a szorongás, amit az első világháborút megjárt festőben a közelgő veszély szele ébresztett. 1939-ben elhagyták Franciaországot, pártfogójukra és galériásukra, Jeanne Bucherre bízva műtermüket a hátrahagyott képekkel együtt. Több hónapi lisszaboni tartózkodás után, 1940-ben Brazíliába költöztek. Santa Terezaban Sylvestre néven Szenes festőiskolát alapított, amely rövid idő alatt festők, szobrászok, zenészek, írók és költők kedvelt találkozóhelye lett. Párizsba történt visszatérésük után, 1947-től kezdett dolgozni egyik legjelentősebb sorozatának, a
Bankettnek geometrikus és organikus formákból, ismétlődő motívumokból álló, különféle technikával (akvarell, guas, olaj, pasztell, kréta) létrehozott darabjain. 1948-ban részt vett a Nemzeti Szalonban rendezett francia, köztársasági spanyol és párizsi magyar művészek kiállításán.
1950-től több sorozat is foglalkoztatta, a
Conversation (Társalgás), a
Discussion (Beszélgetés) és a
Peintre et son Modèle (A festő és modellje), aki nem más, mint Vieira da Silva. Az ötvenes évek második felétől főleg a természet által inspirált, de a valóságon felülemelkedő tájképein különös jelentőséget kapott a vertikális és horizontális viszonya. Színskálája néhány olyan halvány színre, többnyire fehérre, szürkére, okkersárgára és világoskékre korlátozódott, amely által légiesen könnyed kompozíciói inkább éteri tüneménynek hatnak, mint földi jelenségnek.
Az hetvenes években Franciaország több városában és Lisszabonban állított ki. Hét alkotását a budapesti Szépművészeti Múzeumnak és a pécsi Janus Pannonius Múzeumnak ajándékozta.
1994-ben Lisszabonban megnyílt a két művész alkotásait őrző múzeum, a Fundação Arpad Szenes –Vieira da Silva, ami az utolsó párizsi lakhelyük épületében, a rue de l’Abbé Carton 34-ben működő Comité Arpad Szenes–Vieira da Silva ellenőrzése alatt áll.
Cserba Júlia,
Magyar képzőművészek Franciaországban, 1903–2005 (Vince Kiadó, 2006) című kötetben megjelent szöveg rövidített változata