A mozgalom megalakulása

1897 augusztusában, az első Cionista Kongresszuson Bázelben, kétszázhat küldött képviselt tizenhat államot, köztük hét magyarországi, kizárólag vidéki, nem delegált képviselő, akik önszántukból érkeztek a kongresszusra. Rónai János volt köztük az egyetlen, aki később aktívan részt vett a magyarországi cionista mozgalomban. Az erdélyi Rónai 1897 októberében alapította az első magyarországi cionista szervezetet. Ezzel párhuzamosan Pozsonyban, az ortodoxia egyik központjában is megalakult a cionista mozgalom Bettelheim Sámuel vezetésével, aki 1903-ig a magyarországi cionizmus kiemelkedő alakja lett. Bettelheim Jagdil Tóra Egylet néven alapított egy igen népszerű zsidó ifjúsági klubot, ahol szombatonként megvitatták a cionizmus kérdéseit. 1899-ben egy másik, még inkább cionista beállítottságú, az ortodox zsidóság által támogatott klub alakult, az Ahavat Cion, százhúsz jesivanövendék csatlakozott a klubhoz.

Másutt is szerveződtek cionista csoportok, a második Cionista Kongresszus évében, 1898-ban Magyarországon már harminckét cionista szervezet működött, valamennyi vidéken, a többnemzetiségű Felvidék és Erdély magyar nyelvterületein. Az ország középső részén, a többségében neológ zsidó közösségekben a cionista szervezetek megalakítása nehézségekbe ütközött.

1902-ben Pozsonyban került sor a magyarországi cionista egyesületek első országos gyűlésére. Herzl sikertelenül próbálkozott Budapesten egy cionista szövetség alapításával, ezért a vele folytatott tanácskozás után a gyűlés egy cionista bizottság szervezése mellett döntött. Bettelheim a cionista központot Pozsonyból Budapestre szerette volna áthelyezni, és 1903 márciusára közgyűlést hívott össze, ahol megalakult a Magyarországi Cionista Szervezet. A közgyűlés harminc képviselőjét az ország minden tájáról delegálták, az alapokmány pedig leszögezte: a magyarországi cionisták törekvése, hogy Erec-Izraelben felépüljön a hontalan zsidók közjogilag biztosított otthona; a magyarországi zsidóságot nem tekintik nemzeti kisebbségnek; nem folytatnak zsidó nemzetiségi politikát. A közgyűlés Rónait választotta meg a Magyarországi Cionista Szervezet elnökévé, Bettelheim lett a központi iroda vezetője, Kahan Niszan pedig az országos választmány ifjúsági képviselője. A mozgalom megerősödött, a sekelvásárlók száma – legtöbben az északi és déli országrészből – ötszázról ezerkétszázra nőtt. (A sekel a cionista szervezetek éves tagsági díja volt, és Izrael Állam megalakulásáig lehetővé tette, hogy a sekelvásárló jelölt legyen, illetve küldöttet választhasson a cionista kongresszusokra.)

Egy évvel később, szintén Pozsonyban került sor a második magyarországi cionista kongresszusra, ahol Bettelheimet választották a szervezet elnökévé. Az ötvenkét küldött között csak hét budapesti képviselő volt, valamennyi a Makkabea diákszövetség tagja. 1905-ben került sor először országos cionista gyűlésre Budapesten, és megnyílt a mozgalom fővárosi irodája. Az 1906-ban tartott országos gyűlés határozata alapján az addig Pozsonyban működő központot is Budapestre helyezték.

A zsidó diákszervezet kezdete 1902, amikor egy Svájcból Budapestre érkezett cionista diák mozgalmi ügyekről folytatott megbeszélésre hívta a mérnökhallgató Bisseliches Mórt.


A megbeszélésen egy cionista egyesület alapításáról határoztak, de a neológ hitközség kérésére – attól tartottak, hogy az egyesület „tönkreteszi” a magyarországi zsidóságot –közösen alakítottak egy semleges szervezetet, a Magyar Zsidó Ifjak Egyesületét. Bisseliches részt is vett néhány összejövetelen, de hamarosan ki is lépett a hitközség egyesületre gyakorolt befolyása miatt.

Egy évvel később megalakult Budapesten a cionista diákszövetség, a Makkabea. A fővárosi egyetemek zsidó diákjainak és az Országos Rabbiképző Intézet növendékeinek egyesülete hamarosan a magyarországi cionizmus egyik legfontosabb szervezete lett, meghatározta az egyetemisták és végzett hallgatók vezette mozgalom jellegét.


Adina Stern
Héberből fordította Deutsch Olivér