Image
Gustav Mahler, Harmadik szimfónia, harmadik tétel, Comodo, Scherzando; London Symphony Orchestra, vezényel Solti György, 1969

Solti György

Solti György (Budapest, 1912. október 21. – Antibes, 1997. szeptember 5.)
Solti György Stern György néven született. Apja már gyermekkorában neve német megfelelőjén, Georg néven szólította, valószínűleg a növekvő antiszemitizmustól való félelmében. Vezetéknevét később változtatta meg. Korán kezdett zongorázni, tizenkét éves korában már zongoraesteket adott, de igazi álma a karmesteri pálya volt. Tanára volt Dohnányi Ernő, Bartók Béla, Kodály Zoltán.

Pályafutását zongoristaként kezdte a budapesti Operaház korrepetitoraként. Az 1936/37-es évadban, a Salzburgi Zenei Fesztiválon ismerte meg a legendás hírű karmestert, Arturo Toscaninit és asszisztenseként dolgozott vele. Dirigensként 1938. március 11-én debütált Budapesten, Mozart Figaro házassága című operáját vezényelte. A sors iróniája, hogy épp ezen az estén lépte át a német hadsereg az osztrák határt. Az esemény sorsdöntő volt Európa zsidóságára: az Anschluss napján, március 13-án, Ausztria a Harmadik Birodalom része lett.

A zsidótörvények és rendeletek akadályozták Soltit muzsikuspályáján. 1939-ben úgy döntött, elhagyja Magyarországot. A második világháború alatt a semleges Svájcban tartózkodott, de karmesterként nem kapott munkaengedélyt, visszatért a zongorához. 1942-ben megnyerte a genfi zongoraverseny első díját.

A háború végén az amerikai hadtest vezetősége felkérésére Solti Beethoven Fidelio című operáját vezényelte Münchenben. Ez a hangverseny megnyitotta számára az utat a bajorországi operaház főzeneigazgatói kinevezéséhez.
1952-ig töltötte be ezt az állást, és az opera évtizedes hírnevéhez méltó módon újraszervezte a szétzilált zenei életet.

Ezekben az években kezdődött, és Solti élete végéig tartott a Decca hanglemezkiadóval való együttműködése. Első lemezfelvételén, 1947-ben, zongoraművészként Beethoven és Mozart néhány hegedű-zongora szonátáját játssza Georg Kulenkampff hegedűművésszel. 1949-ben a London Philharmonic Orchestra karmestereként készültek vele felvételek. A negyvenes évek végétől Solti neve egyre ismertebb lett világszerte, sokat turnézott Európában és
Dél-Amerikában, számos hanglemezfelvételt készített. 1952-től 1961-ig a frankfurti operaház főzeneigazgató posztját töltötte be.

Hangversenykörútjain a világ minden táján különböző zenekarokat vezényelt. 1952-ben az Edinburgh Fesztiválon a hamburgi zenekart, a következő évben lépett fel először Amerikában, San Franciscóban az operaházban, 1954-ben a Glyndeboume Operafesztiválon egy hangversenyt vezényelt, 1959-ben pedig a Covent Garden Royal Opera House-ban debütált Londonban. A következő tíz évben, ahogy működése kezdetén ígéretként megfogalmazta, az operaház főzeneigazgatójaként a brit királyi operát a világ legjobb operaházává fejlesztette. A zenekart szigorral vezette, fegyelmet várt el és magas követelményeket támasztott. Vezetése alatt az opera több mint húsz új művet vitt színre, többek között Arnold Schönberg Mózes és Áron című operájának brit ősbemutatóját.

Solti munkásságát 1968-ban a Commander of the Order of the British Empire (CBE) renddel jutalmazták, három évvel később a brit birodalom tiszteletbeli lovagjává nevezték ki (Knight Commander of the Order of the British Empire – KBE), egy évvel később pedig megkapta a brit állampolgárságot és a Sir lovagi címet a neve elé.

1969-től 1991-ig a Chicago Symphony Orchestra karmestere és főzeneigazgatója volt. A karmesteri pálya nehéz követelményei ellenére Solti hazája mégis Európa maradt, Chicagóba csak időnként utazott. Amerikai működése mellett számos feladatot töltött be Európában. Többek között 1971-től 1973-ig a párizsi opera zenei tanácsadója, 1972-től 1975-ig a párizsi zenekar zeneigazgatója, 1979-től 1981-ig a London Philharmonic Orchestra fő dirigense volt. Emellett gyakran vezényelte a bécsi opera és a Covent Garden zenekarát.

Solti György nyolcvanöt éves korában hunyt el. A Decca céggel kötött szerződésének köszönhetően több mint kétszázötven hanglemezfelvételt, köztük negyvenöt teljes operafelvételt hagyott hátra. Muzsikuspályája alatt harminckét Grammy-díjjal jutalmazták. Leghíresebb és legértékesebb felvételei Gustav Mahler művei.


Elad Bardes
Héberből fordította Deutsch Olivér