Peterdi Gábor irodalmi miliőbe született bele: édesapja, Peterdi Andor jó nevű újságíró és költő, édesanyja, Várnai Zseni pedig elismert költőnő volt.
Bár később maga is írt verseket, újságcikkeket, már kisgyerek korától kezdve elsősorban a rajzolás, a festés érdekelte. Tizennégy évesen kiállításon mutathatta be képeit: a Munkásakadémia meghívására Várnai Zseni költői estet tartott Pozsonyban, és akkor rendezték meg fia, Gábor első, közönségsikert arató kiállítását. A következő évben az Ernst Múzeumban mutatkozott be, és bár még nem volt kialakult stílusa, munkái különleges tehetségről tanúskodtak.
Bálint Jenő, „Egy éve és három hónapja festek...”, 1930
„Izmos, sudár, akár a jegenye. Komoly és meggondolt. Érett. Öntudatos művész, nem csodagyermek. Tizenöt éves és játéka, gondja, szerelme: a festék, a vászon, a kép. [...] Csupa leegyszerűsített tömörség. Naturalista formalátás, stilizált kolorizmus. Bámulatos! Minden képen más technika, de minden képén: ő. Peterdi Gáborból a mondanivaló hoz felszínre új és új technikát, néhol olyan, mint a köszörült gyémánt: a festékgócok tündökölve megtörnek, és tüzes színszikrákkal szivárványosítják át meg át a képet. Másutt úgy kezeli az olajfestéket, mint a pasztellt. Itt dallamos harmóniák lágyítják lelkét, anélkül, hogy ez a lágyság erőtlen érzelmességbe zuhanna.”
Peterdi egy ideig a Képzőművészeti Főiskolán Szőnyi Istvánnál tanult, majd 1930-ban Rómába ment, és beiratkozott az Accademia de Bella Artére. 1932-ben Párizsba költözött, és a Julian, a Skandináv, valamint a Grande Chaumière Akadémián tanult tovább. Kezdetben elsősorban magyarországi művészekkel ismerkedett meg. A két elválaszthatatlan jó barát, a magas, atléta termetű
Peterdi, „Monsieur Gros” és a nála jó néhány évvel idősebb, apró, törékeny „Mafu”, vagyis Anton Prinner szobrász a harmincas években a Montparnasse-negyed ismert figurája volt. Egy házban volt a műtermük a rue Pernetyben, közös konyhán éltek, és hasonló elveket vallottak a művészetről. Prinner mellett jó barátságba került Szenes Árpáddal (és Vieira da Silvával), Tihanyi Lajossal, Kolozsváry Zsigmonddal és feleségével, Wahl Auréliával.
Szenes Árpád ajánlására bekerült az angol Stanley William Hayter grafikai műhelyébe. A spanyol polgárháborúról, a harmincas évek második felében készített kegyetlenül őszinte expresszionista sorozata, a
Kétségbeesés mellett ebben az időben születtek meg, az Atelier 17-ben dolgozó művészek hatására, szürrealista alkotásai, köztük a
Gyilkos kakas sorozat több darabja.
1936-ban kapcsolatba került a kiváló szemű galériással, Jeanne Bucher-vel, akinél 1938-ban megrendezhette első egyéni kiállítását. Egy évvel később Jeanne Bucher kiadásában megjelent Peterdinek ma már fellelhetetlen bibliofil rézkarcalbuma, a
Black Bull.
Sokakkal ellentétben Peterdi korán felismerte, milyen veszély fenyegeti Európát. 1939 augusztusában, a háború kitörése előtt három nappal megérkezett New Yorkba. A magával vitt festményekkel, akvarellekkel és metszetekkel, két hónappal később, Mattával osztozva a helyen, bemutatkozott a főleg szürrealistákkal foglalkozó Julien Levy galériájában.
Két újabb egyéni kiállítása után önkéntesként bevonult az amerikai hadseregbe, katonaként került vissza Európába. A fegyveres harcok megrázó élményeit túlszárnyalta az, ami a koncentrációs táborok, Bergen-Belsen és Dachau felszabadításakor tárult a szeme elé. Az 1945-ben Németországban készített rajzok, a csonttá soványodott kezeket és lábakat ábrázoló
Csendélet Németországban, az ötvenes évek
Apokalipszis-sorozata vagy az 1962-es
Álmodó halott nemcsak az örökké kísértő emlékek feldolgozása volt, hanem figyelmeztetés is. Több magyar háborús bűnöst (egyikük Fedák Sári) vitt haza Budapestre, majd 1945-ben visszautazott az Egyesült Államokba, és visszatért a képzőművészethez.
Peterdi az alkotómunka mellett a Brooklyn Museum Art School grafikai műhelyének vezetője lett, tanított a Hunter College-ban és a Yale Egyetemen, könyvet jelentetett meg a metszetkészítésről. Alkotásai bekerültek a chicagói, a washingtoni, a New York-i, a firenzei, a londoni, a düsseldorfi, a budapesti galériákba és képtárakba.
Cserba Júlia