A zenei élet Erec-Izraelben

Az első világháború előtt, az Ottomán birodalom fennhatósága idején Erec-Izrael zsidó lakossága alig érte el a tízezer főt, és leginkább a négy szent városban (Jeruzsálem, Hebron, Tiberias és Cfát) telepedett le. Csupán kis létszámú bevándorlócsoportok érkeztek a 19. század folyamán, vallási indítékból Jemenből, nemzeti meggondolásból Oroszországból.

1907-ben érkezett Jeruzsálembe Abraham Zvi Idelsohn kántor. Etnomuzikológiai kutatásával, a különböző zsidó csoportok vallási hagyományának feltérképezésével az egykori jeruzsálemi szentélyben elhangzott zenéhez igyekezett eljutni. 1914-ben jelent meg az Izrael dallamai című gyűjteményének első kötete (Thesaurus of Hebrew Oriental Melodies). Tel-Avivot 1910-ben alapították, és már ugyanabban az évben megnyílt a városban a zeneiskola, a későbbi konzervatórium elődje.


Az első világháborút követő évek átmenetileg pangó zenei élete a brit mandátum idején meginduló alijánakköszönhetően felélénkült. Az 1923–1927-ben Tel-Avivban működő operát Mark Mordechai Golinkin karmester alapította, Joel Engel zeneszerző 1924-ben érkezett Tel-Avivba, Thelma Jellin csellóművésznő kezdeményezésére tel-avivi és jeruzsálemi kamaraegyüttesek alakultak, elsősorban az európai klasszikusok és romantikus szerzők műveit szólaltatták meg. A kibucokban és mosávokban munkáskórusok működtek, karvezető tanfolyamok indultak, a jisuvokban országszerte népszerű zenei előadásokat szerveztek. A zeneművek a népdalok kiteljesítésére törekedtek. A húszas évek közepén a gazdasági nehézségek és az arab-zsidó viszony válsága miatt a zenei élet háttérbe szorult.

A harmincas évek elején, a németországi náci hatalomátvétel utáni bevándorlás következtében a palesztinai zsidó lakosság néhány év alatt megkétszereződött, az évtized közepén négyszázötvenezer fő lehetett. Az alijahullám hivatásos és amatőr zenészei alakították ki a zenei életet. 1933-ban Hauser Emil, a Budapest Vonósnégyes volt első hegedűse Jeruzsálemben megalapította az erec-izraeli konzervatóriumot.


1936-ban a brit mandátum kezdeményezésére létrejött a helyi rádióadó (Palestine Broadcasting Service). A zenei osztály eleinte egyenes adásban közvetítette a stúdióban rendezett hangversenyeket. Hamarosan megalakult a rádió zenekara is, elsősorban zsidó szerzők és Palesztinában élő komponisták új műveit játszották.

1936 végén, Bronisław Huberman vezetésével, Közép-Európában állás nélkül maradt alijázó zenészekből megalakult az ereci zenekar (Palestine Orchestra). A zenekar tagjai kamaraegyütteseket is szerveztek, többek között az
erec-izraeli vonósnégyest. A zenei élet megélénkült.


Palesztinában a harmincas évektől kezdve számos olyan zeneszerző is működött, aki tanulmányait Európában végezte. Németországban Erich Walter Sternberg, Paul Ben-Haim, Stefan Wolpe, Marc Lavry, Josef Tal, Párizsban pedig Verdina Shlonsky, Alexander Uriah Boskovich, Menachem Avidom és Mordechai Seter. Műveik stílusa különböző.


1936-ban megalakult a zeneszerzők, írók és kiadók jogvédő egyesülete (The Composers, Authors and Publishers Society of Israel – ACUM). 1938-ban létrehozták a zsidó zene világközpontját, de csak egy évig működött. 1944-ben létrejött a tel-avivi Zeneakadémia, 1948-ban pedig, Edis de Philippe operaénekesnő kezdeményezésére, megnyílt az izraeli Operaház.

A negyvenes években született zeneművek közül számos darab ma már az izraeli zene kánonjának része: Ben-Haim, Első szimfónia, Seter, Sabati kantáta, Boskovich, Oboaverseny, Sémi szvit – és Marc Lavry Dan hasomer című operája.


Yuval Shaked
Héberből fordította Deutsch Olivér