Munkácsi Márton mélységekből szédítő magasságokba emelkedett, majd élete végén a feledésbe és szegénységbe hullott újra. Méltatlanul. A szegény erdélyi Mermelstein család eredetileg szobafestőnek tanuló, szikrázón tehetséges és merész Márk nevű fia nem kis elégtételt érezhetett a harmincas években hazalátogatva, amikor a magyar társasági rovatok ájult irigységgel számoltak be a fehér sportkocsin száguldozó, nagyvonalú és gazdag amerikás Munkácsi Marciról.
Tizenéves volt, amikor újságíróként sportlapokat tudósított, s verseket is írt. A szükség és az érdeklődés űzte, hajtotta előre, tizenhat éves korától a maga lábán állt. Majdhogynem nyilvánvaló, meg kellett próbálkoznia az egyre divatosabb szakmával, a fényképezéssel is. Mivel a műtermi munka nem neki való volt, a Színházi Élet című népszerű lapnál tanulta a riporteri szakmát a húszas évek elején Angelótól (Funk Pál), Gyenes Jánostól (Juan Gyenes) és Willinger Lászlótól; s hamarosan érzékeny szociofotókat is készített.
Munkácsi Márton, A fotóriporter a riportfelvételek kulisszatitkaiból, 1925
„[...] meglátni a perc ezredrésze alatt azt, ami mellett a közömbös emberek vakon haladnak el – ez a fotóriportázs elmélete. S amit ez alatt az ezredrész alatt meglátunk: lefotografálni a perc következő ezredrésze alatt – ez a fotóriportázs gyakorlati oldala.”
És teljesen újszerű sportfotókat. Az akkoriban jellemző statikus képek helyett dinamikus, bravúros felvételei jelentek meg Az Estben, a Pesti Naplóban, a Délibábban; a Pesti Napló Képes műmellékletében pedig egyéni stílusú riportképei.
Gyors volt, merész, újító szemléletű, szellemes és hallatlan munkabírású. Nem véletlen, hogy a húszas évek végétől a legjobb német lapok is foglalkoztatták. Stílusa egyre kiforrottabbá vált, izgalmas látószögek, meghökkentő kompozíciók s a később fogalommá vált „Munkacsi movement”, vagyis a Munkácsi-lendület lett fotográfiája valóságos védjegyévé.
Már a harmincas évek elején sztárriporter volt, sokat utazott, és sokat keresett.
Keér Dezső – Palásti László, Fény és árnyék, 1963
„Elkészült [...] a német repülőgépipar büszkesége, a Graf Zeppelin nevű óriás léghajó. Ennek első, Föld körüli útjára az egész világ sajtója harcolt a helyjegyekért, de csak századrésze jutott hozzá. S az Ullstein Verlag a német vetélytársak mellőzésével Munkácsi Mártont küldte. Miért? Tőle remélhetjük a legjobb képeket, szólt az UV rövid válasza.”
1931-ben Jeruzsálemben is járt, a siratófalnál készült fotóját a Pesti Napló Képes műmelléklete címlapon hozta.
1934-ben kapott meghívást az Egyesült Államokba. A Harper's Bazaar című amerikai képeslap szerkesztője, Carmel Snow kérte föl divatfotózásra. S Munkácsi ebben a műfajban is forradalmat művelt: a merev műtermi pózok helyett a szabadban, mozgás közben fotózta modelljeit.
Carmel Snow – May Louise Aswell, The World of Carmel Snow, 1962
„Munkácsi egy szót sem tudott angolul, de vadul gesztikulált. [...] Úgy tűnt, Munkácsi azt akarja, a modell fusson feléje. Ilyen beállítást még soha nem alkalmaztak ezelőtt divatképhez (még a vitorlásképet is műteremben állították be egy műcsónakban), de Lucile elég játékos természetű volt és belement a dologba. [...] Nos, ez a kép fotótörténetet csinált. Munkácsi volt a első akció-fényképész, aki divatképet csinált.”
Iskolát teremtett, s megformálta a modern, sportos amerikai nő idolját. A legnagyobb magazinoknak dolgozott, a legjelesebb sztárok álltak a kamerája elé, s számos reklámmegbízást kapott. Öccsét, Menyhértet – aki aztán Muky Munkacsi néven szintén fotós karriert futott be – alkalmazta laboránsként, és indította el a pályáján. Capával is baráti viszonyt ápolt. Ezekre az időkre tehetők rendszeres magyarországi útjai. 1937-ben részt vett a Modern Magyar Fényképezők kiállításán Budapesten.
Munkácsi a két végén égette a gyertyát, s amikor 1943-ban az első szívinfarktusát kapta, finoman szólva nem éppen rendezett pénzügyi helyzetben érte a baj. Ettől fogva keveset fotózott, filmes és egyéb vállalkozásai sem lettek sikeresek. Egész életében segítette népes családja tagjait, akik a világban szétszóródva éltek. Féltestvére Tibor Murray néven – Márton támogatásával – úgyszintén sikereket ért el a fotográfiában, majd a filmszakmában Tibor Sands néven.
Munkácsi Mártont elfeledve és szegényen érte az utolsó, a végzetes infarktus. Halála után a nagyvilágban hamarabb, Magyarországon csak megkésve fedezték föl újra, pedig olyan nagyságok tisztelik benne elődjüket, mint Henri-Cartier Bresson, Edvard Steichen, Ansel Adams vagy Richard Avedon. Lánya, Joan és öccse, Muky sokat tett emlékének megőrzéséért és ápolásáért. A Magyar Fotóriporterek Társasága 1995-ben alapította a Munkácsi Márton-díjat, amelyet évente a magyar Sajtófotó pályázaton ítél oda a zsűri.
Szarka Klára