A Makkabea

Cvi Zahavi történész Weissburg Hájim – a Makkabea tagja és a Magyarországi Cionista Szervezet erdélyi vezetője – Jichak Ben Cvinek, a Makkabea fennállásának ötvenedik évfordulója alkalmából írott levelét idézi: „A Makkabea tagjai voltak a magyarországi, később az erdélyi, a szlovák és a jugoszláv Magyarországi Cionista Szervezet zászlóvivői. Ők szabták meg a mozgalom irányát, és kiemelkedő eredményeket értek el.”

Társasági kereteket biztosító bajtársi diákegyesületek alakultak az európai egyetemeken, feladatuk közé tartozott a diákok érdekvédelme és olyan kisebb baráti közösségek kialakítása, melyek a tanulmányok végeztével is folytatódnak. A diákszervezetekben élénk politikai és elméleti viták is zajlottak. Zsidó diák legtöbb esetben nemkívánatos volt ezekben a csoportosulásokban, így alakultak saját diákegyleteik, például a Kadima Bécsben vagy később a Blau-Weiss Németországban. Ezekben a diákegyesületekben a cionizmus, a zsidó nemzeti eszme visszhangra talált.

Magyarországon a Turul diákegyesület a szélsőjobboldali uszítás egyik központja volt. A Magyar Zsidó Ifjak Egyesületében a cionista diákok nem terjeszthették a cionista eszmét, így jött létre önálló egyesületük, a Makkabea. Alapítója, Kahan Niszan, 1903 szeptemberében joghallgatónak érkezett Budapestre. Már Erdélyben is cionistaként működött, Herzl is támogatta az Ivria néven, gimnazista diákok számára általa alapított cionista egyletet. Budapesten Kahan nem talált élénk cionista életet, ezért társaival elhatározta, hogy a cionista ideológia és a zsidó kultúra terjesztésére egyesületet hoz létre a zsidó egyetemistáknak.

Ugyanekkor tért vissza Bécsből Budapestre Herzl küldötte, Krausz Sámuel, hogy segédkezzen egy cionista diákszövetség megalakításában. Krausz gyűlést szervezett, ahova Bisselichest is meghívta, aki csatlakozott a kezdeményezéshez. Szeptember végén tartották a Makkabea alapító ülését, Krauszt választották elnöknek. A huszonnégy alapító tag közül, többségük a Műegyetem vagy más budapesti egyetem hallgatója, Beregi Ármin mérnök volt az egyedüli budapesti. Beregi, a magyarországi cionista mozgalom egyik kiemelkedő egyénisége, 1911 és 1918 között a Magyarországi Cionista Szervezet elnöke, a második szemeszterben csatlakozott a Makkabeához. Az egylet szervezte az első budapesti nyilvános cionista estet a Royal szálloda nagytermében 1903 decemberében. A hanuka-estre több száz meghívott érkezett. A második szemeszterben Krausz elnök helyébe Bisseliches lépett, új tagokat toborzott a Magyar Zsidó Ifjak Egyesületéből, és ismertté tette az egyletet az egyetemeken.


Ideológiai szempontból a Makkabea tagjai Herzlt és a politikai cionizmust követték. A más nemzetekhez hasonló zsidó nemzeti lét és a zsidó államalapítás gondolatát nemzeti büszkeséggel hangoztatták. Úgy vélték, az államalapítás lehetővé teszi, hogy a zsidók emelt fővel járjanak, hogy Erec-Izrael menedéket nyújthat az üldözött kelet-európai zsidóságnak. Ezzel szemben azt gondolták, hogy a magyarországi zsidóknak nincs szükségük ilyen „menedékre”, ezért a kezdeti időszakban nem az aktív cionizmust hirdették, és nem az alija mellett foglaltak állást.

A Makkabea két gyakorlati célt tűzött maga elé: megismertetni a szervezet tagjaival a zsidó és cionista kultúra értékeit; felébreszteni a zsidó öntudatot, önbecsülést, nemzeti büszkeséget. Működési körük hasonlított a többi diákegylethez: közös vacsorák, emblémák, jelszavak, szükség esetén pedig, a zsidó hősiesség bizonyításaként párbaj. De a legfontosabb, az oktatás és a cionista eszme terjesztése megkívánta, hogy a gyűlések, szónoklatok és előadások mellett növeljék a tagok számát, ezért hozták létre nem egyetemisták számára az ifjúsági egyleteket.

A hitközségi iskolákban az oktatás nélkülözte a zsidó nemzeti szellemet, a cionisták pedig ezt a nevelést szerették volna biztosítani az ifjúság számára, és felkészíteni a következő generációit a cionista műre. Ezzel a céllal alapították a cionista ifjúsági szervezeteket. A Makkabea ifjúsági mozgalma a diaszpórában kifejtett kulturális és cionista munkát tartotta szem előtt, ezzel szemben a későbbi haluc ifjúsági szervezetek az alijára és az Erec-Izraelben való letelepedésre készítettek elő.

A Makkabea egyetemistáinak támogatásával és kezdeményezésükre jöttek létre Budapesten a cionista mozgalmak és egyesületek. 1905-ben a Jehuda, a fiatal zsidó tisztviselők és kereskedősegédek körében működő, zsidó nemzeti öntudatot terjesztő egyesület; az Ivria, a gimnazisták ifjúsági mozgalma; a Deborah, a cionista nőegyesület.


A következő években alakult az Akiba, az Országos Rabbiképző Intézet hallgatóinak cionista diákegyesülete; a Vívó és Atlétikai Club (VAC).


A sportklubot két Makkabea-tag, a joghallgató Dömény Lajos – 1905-ben a Makkabea elnöke és a magyarországi Keren Kajemet Leizrael (Zsidó Nemzeti Alap) alapítója – és Kohn Dávid (Komoly Ottó apja) alapította 1906-ban, azzal a céllal, hogy a zsidó ifjúság térjen vissza a függetlenség, a második szentély korszakának ideáljához, folytatója legyen a görögök ellen harcoló Makkabeusoknak, a Róma ellen lázadó kanaitáknak, és teremtse meg az új, izmos zsidó típust. 1913-ban indult Dömény kezdeményezésére az ifjúság körében népszerű zsidó cserkészmozgalom, a Kadima.


Ugyanabban az évben a Műegyetem hallgatóinak egy csoportja kivált a Makkabeából és önálló egyesületet alakított Bar Kohba néven. A Bar Kohba a Makkabea mellett, de jóval kisebb létszámmal működött. Tagjai héberül tanultak, cionista kérdéseket vitattak meg. Erdélyben az Aviva-Barisszia mozgalom (Aviva a lányoknak, Barisszia a fiúknak) működött a tagok közti egyenlőség és testvériség, valamint a Herzl által megfogalmazott cionizmus szellemében. A mozgalom tagjai a kisebb hitközségekben a cionista neveléssel foglalkoztak.


A Makkabea-tagok gondoskodtak a magyarországi cionista sajtó megjelentetéséről és terjesztéséről. Már 1904 áprilisában megjelent Dömény és Bokor Ármin – tanárképzős hallgató és a zsidó reáliskola tanára – szerkesztésében az első hivatalos társadalmi-irodalmi cionista hetilap, a Zsidó Néplap, de anyagi forrás hiányában egy évvel később meg is szűnt. 1907-ben a cionista hetilap új köntösben, Zsidó Élet címen újra megjelent, de az év folyamán ismét megszűnt. 1907-ben jelent meg a Zsidó Szemle, a Magyarországi Cionista Szervezet folyóirata, és 1917-től hetilappá alakult. A Zsidó Szemle a magyarországi cionizmus legfontosabb orgánuma volt megszűntéig, 1938-ig.


Adina Stern
Héberből fordította Deutsch Olivér