Sándor (Alexander)(Kellner László; Pusztatúrpásztó, 1893. szeptember 13.–London, 1956. január 23.)
Zoltán(Túrkeve, 1895. április 3.–Beverly Hills, USA, 1961. október 3.)
Vince (Vincent)(Túrkeve, 1897. június 22.–Chelsea, 1979. január 4.)
Korda Sándort a legenda szerint Siklósi Iván dramaturg tanácsára szerződtette Janovics Kolozsvárra. Korda Budapesten újságíró volt, filmes szaklapokat adott ki, megjárta Párizst, s először 1914-ben állt a felvevőgép mögött. Kolozsvárott olyan gyakorlatra tett szert, hogy Budapestre visszatérve önállósíthatta magát, hiszen megvásárolta Janovicstól a Corvin Filmgyárat. Ráadásul Kordának sikerült bekapcsolnia Magyarország egyik legnagyobb gabonakereskedő cégének fiatal vezetőjét részvénytársaságába, s így megvásárolnia azt a zuglói telket, melyen később a Hunnia Filmstúdió állt.
Korda nem volt színész, ezért a színészek fölénnyel szemlélték, ahogyan a nyurga fiatalember udvariasan, szerényen, mégis igen határozottan instrukciókat adott nekik. Ők pedig vagy teljesítették, vagy nem.
A nagymama című film felvételein eleinte Blaha Lujza sem fogadta meg az ifjú rendező tanácsait. Ám amikor a felvételt megtekintették, Blaháné odafordult Kordához: „Úgy látszik, Sanyi fiam, te mégis jobban értesz ehhez a mókához, mint én… Nem jó ez így… Nem lehetne még egyszer felvenni ezeket a jeleneteket? Majd úgy játszom, ahogy te mondod…”
Korda Janovics Jenőhöz hasonlóan igyekezett filmjeit az irodalom szolgálatába állítani. A klasszikus alkotások mellett Babits Mihály, Heltai Jenő, Karinthy Frigyes szüzséit vásárolta meg, s a kor legjobb íróival íratta a forgatókönyveket. Jókai Mór
Az aranyember című regényéből a Corvin filmgyárban 1918-ban forgatott filmet. A forgatókönyvet Vajda László készítette.
Veress József, A némafilm fényei és árnyai, 1998
„Ez a film kiállja az összehasonlítást a korszak külföldi alkotásaival is; minden képsorából önálló jelentéstartalom árad, a vágástechnika értelmez és folytonosságot tükröz. A szereplők valóságos hangosfilmjeleneteket játszanak el, annak tudatában azonban, hogy a film majd némán kerül a nézők elé.”
Bár igyekezett távol tartani magát a politikától, 1919-ben a Tanácsköztársaság idején tagja lett a filmgyári direktóriumnak. Megtorlásul 1919 novemberében letartóztatták, s csak Heltai Jenő, Korcsmáros Nándor és mások közbenjárására szabadult ki. A figyelmeztetés azonban használt, s Korda is elmenekült Magyarországról.
Eleinte Bécsben élt, ahol a Sascha Filmnél foglalkoztatták. 1923-ban már Berlinben találjuk; itt alapította meg az Alexander Korda Film Companyt. Megfordult Hollywoodban, Franciaországban és Angliában is. 1932-ben Londonban telepedett le, ahol Leopold Sutróval létrehozta a London Filmvállalatot (London Films), majd a Denham Stúdió élén állt. Korda észrevette, hogy a világ szórakoztatásának felét a film teszi ki, s ezért sürgette, hogy Anglia is vegye ki részét az egyre inkább fellendülő európai filmgyártásból. Nemcsak anyagi hasznot hoztak ezek az alkotások, Korda elévülhetetlen érdemeket szerzett a szigetország filmművészetének felvirágoztatásában. Mozgalmas képeskönyveket álmodott vászonra, s ezeket az alkotásokat a brit konzervatív történelemszemlélettel való teljes szakítás jellemezte. Nemcsak a történelem jeles alakjainak magánéletét mutatta be ironikusan, a jellegzetesen amerikai témákból is tudott európai műveket készíteni. Színészeket, fiatal tehetséges rendezőket fedezett fel – produceri tevékenysége korszakos jelentőségű.
Barátja, Winston Churchill ajánlására 1942-ben lovaggá ütötték a brit filmnek tett szolgálataiért. Úgy tartják, hogy ezzel egyben díjazták vállalatának titkos náciellenes tevékenységét is, továbbá, hogy segített rávenni az amerikaiakat a nácik elleni hadba lépésre.
A
VIII. Henrik magánélete (1933) című film sikere utáni két évtizedben már csak kivételesen ült bele a rendezői székbe. A
Don Juan magánélete (1934), a
Rembrandt (1936), a
Lady Hamilton (1941) és
Az eszményi férj (1947) című filmet rendezte még, de a többi nyolcvan filmet, amelyek haláláig vállalatának neve alatt kerültek a közönség elé, már mások készítették.
Korda Sándor a filmgyártásba sikeresen bevonta testvéreit is. Korda Zoltán kezdetben szerényen meghúzódott bátyja mellett, majd 1918-ban Pásztory M. Miklós társrendezőjeként a
Károly bakák című filmmel debütált. Korda Zoltán 1920-ban Bécsben telepedett le, ahol operatőrként és forgatókönyvíróként vett részt a pezsgő filméletben. Tehetségét és szorgalmát az UFA is honorálta, s rendezőnek szerződtette. A harmincas évek elején Angliában élt és dolgozott. 1932-ben a London Filmshez került. A kalandos témák érdekelték – a távoli világok tájait és embereit jelenítette meg, és Rudyard Kipling történeteiben látott fantáziát (
Elefántboy, 1937;
A dob, 1938;
Négy toll, 1938). 1940-től 1949-ig Hollywoodban élt, ahol nem tartozott az első vonalba.
A dzsungel könyve című (1942) filmjével mégis beírta nevét a filmtörténetbe. Producerként is eredményesen tevékenykedett. 1950-ben visszaköltözött Londonba, majd ismét Amerikában élt. Utolsó éveiben már nem vett részt a filmkészítésben.
Korda Sándor igazi munkakapcsolatot alakított ki fiatalabb öccsével, Vincével. Vince a Képzőművészeti Főiskolára járt, festőnek készült. A kecskeméti művésztelepen Iványi-Grünwald Béla növendékeként szép jövőt jósoltak neki. Bécsben, Firenzében, Nagybányán és Párizsban jeles mestereknél tanult – a családi hagyományt követve mégis a filmmel jegyezte el magát. Bátyja hívására költözött Angliába, ahol azonnal az élvonalba került. Igényessége, virtuóz technikai tudása, valamint eredeti vizuális ötleteinek köszönhetően 1939-ben a London Films művészeti igazgatója lett. 1946-tól 1959-ig a British Lion Films alkalmazta. Díszletei megelevenedett festmények. Meggyőzően idézte fel a régi korok hangulatát, de az egzotikus kalandfilmekhez, társadalmi drámákhoz és vígjátékokhoz is hiteles díszletet álmodott. Legnevesebb terveit testvérei produkcióihoz (
VIII. Henrik magánélete, Négy toll, A dzsungel könyve, Az eszményi férj) készítette, de Paul Czinner (
Nagy Katalin – A cárnő, 1934), Ernst Lubitsch (
Lenni vagy nem lenni, 1942), Benedek László (
Veszélyes pillanat – Malaga, 1954) filmjében is közreműködött.
Korda Sándor pályafutása nemcsak művészi karrier, emberségből is kitűnőre vizsgázott. Angolabb lett az angoloknál, magyar maradt mégis. Magyarokkal vette körül magát. Hosszú ideig Pallós István volt a vállalat kereskedelmi tanácsadója. Pallós, aki újságíróként kezdte pályafutását, nagy szerepet játszott a cég felvirágoztatásában és eredményes működtetésében.
Laurence Olivier, Korda Sándor búcsúztatása, 1956
„Bölcs volt, kedves és ügyes – olyan ügyes, mint a juhász, akinek vihar idején sikerült együtt tartania a nyájat. Nem volt lágy. Szelíd volt, de kemény. A művész és az üzletember keverékét rendkívüli virtuozitással személyesítette meg. Nagyszerű humora volt és csodálatos fantáziája. Minden társaságban megtalálta helyét, és éles szellemességével, lenyűgöző gondolataival mindenkit meghódított.”
Gajdó Tamás