Kertész Mihály az elsők között került kapcsolatba a filmmel. Dániában a Nordisk cégnél tett tanulmányútja után a kamera mögé állt. Első filmjét
Utolsó bohém címmel 1912-ben forgatta. Miután elkerült Kolozsvárról a Kinoriportnak és a Phönix cégnek dolgozott.
Kolozsvári sikerei arra ösztönözték, hogy azokat az irodalmi alkotásokat vigye filmre, melyeket milliók kedvelnek. Bródy Sándor, Herczeg Ferenc, Molnár Ferenc és Eötvös József is megihlette. A kommün bukása után Bécsben maradt, majd Berlinben az UFA-gyárban forgatott ragyogó kiállítású, fordulatos cselekményű, mozgalmas filmeket. 1927-ben a Warner Brothers állandó munkatársa lett. Az egyik első hangosfilmje az 1929-ben bemutatott
Noé bárkája.
Kertész Mihály, a Noé bárkája magyar nyelvű prológja, 1929
„Idestova tíz esztendeje, hogy az az ember, aki most elfogódottan áll önök előtt, messze tájakra sodródott hazájától. Vajon akad-e önök között valaki, aki emlékszik arra az ifjúra, akit művészi becsvágya és nyugtalan vére idegen országokba vetett, hogy örökre eljegyezze magát a filmmel, s akit odahaza Kertész Mihálynak neveztek. Nos, hölgyeim és uraim, ez a nyugtalan vérű ifjú én vagyok, bensőleg és érzésben még mindig a régi Kertész Mihály, a széles világnak a furcsa nevű Michael Curtiz, ennek a filmnek a rendezője, mely most lepereg önök előtt. Hosszú és küzdelmes múlt választja el a két nevet egymástól, nehéz próbák és megpróbáltatások mérföldkövei jelzik, amíg az első pesti filmgyár kezdetleges, de a film művészetébe vetett töretlen hittel létrehozott kis üvegházától elvezetett Hollywood ezer fényben tündöklő műteremkolosszusáig. Ez a töretlen hit, a magyar tehetségből kiáradó és minden nehézségeken keresztül érvényesülni tudó akarat adott nekem energiát arra, hogy végigmenjek ezen a hosszú és küzdelmes úton.”
Gajdó Tamás