A magyarországi zsidó filmesek világsikerének kezdete
Janovics Jenő
A magyar némafilmgyártás Budapesten és Kolozsvárott kezdődött. Míg a fővárosban készült filmek az európai és amerikai tömegkultúra jól-rosszul átültetett termékei voltak, addig Erdély fővárosában Janovics Jenő, a színház igazgatója irodalmi művek megfilmesítésére vállalkozott.
Janovics Ungváron született sokgyermekes zsidó családban. Gyermekkorában került szüleivel Budapestre, ahol a család nehezen teremtette elő taníttatásának költségeit. Gépészmérnöknek szánták, ezért színészi tanulmányai mellett a műegyetem óráit is látogatnia kellett. A színművészeti akadémián 1894-ben szerzett oklevelet. Vidéki évek után 1896-ban került Kolozsvárra. 1900-ban Csiky Gergelyről írt dolgozatával doktori címet szerzett. Rövid ideig, 1902-től 1905-ig Szegeden volt színházigazgató. 1905-ben kinevezték a kolozsvári Nemzeti Színház élére. Természetesen azonnal támadták, ahogy a városba érkezett. A Kolozsvári Hírlap „új jövevényeknek” nevezte Janovics Jenőt és munkatársait, s gúnyos hangon kommentálták terveit: „Janovicsék kultúrmissziót jöttek teljesíteni, és tessék ebbe belenyugodni. Ők szónokolni fognak a színpadon, repertoárt állítanak össze a veszendőnek indult magyarság megmentésére…”
Janovics átgondolt, megtervezett, koncepciózus repertoárt állított össze, mely megfelelt a város értelmiségének, s a századelő gazdasági fellendülését kihasználva – vagyonát gyarapítva – vállalkozóként is részt vett Kolozsvár életében. A sétatéren nyári színkört épített, s az itt tartott rendezvények, elsősorban a filmvetítések bevételéből kiegészítette az államtól kapott támogatást a kolozsvári direktor.
Janovics 1913-ban elhatározta, hogy filmet készít Csepreghy Ferenc
A Sárga csikó című népszínművéből. A párizsi Pathé cégnek megtetszett a forgatókönyv, s Kolozsvárra küldtek két kiváló operatőrt és Félix Vanyl rendezőt. Janovics tőlük leste el a szakmai fortélyokat. A filmben a kolozsvári társulat kiváló művészei szerepeltek, köztük Várkonyi Mihály és Berky Lili, akik Janovics későbbi filmjeiben is szerephez jutottak. Sőt Várkonyi Victor Varconi néven osztrák, német és amerikai némafilmekben is főszerepeket kapott.
Janovics Jenő, A Hunyadi téri színház, 1942
„1912-ben még mindig gyermekcipőben járt a mozgófényképezés. Külföldön is csak idegenkedéssel, tanácstalanul, óvatosan kapcsolódott be a tőke a gazdasági és művészi lehetőségeknek ebbe az új formájába. […] Ha egy pillantást vetünk azoknak az időknek ízléstelen hirdetőoszlopaira, láthatjuk, mennyire kapkodó, a film jövőjét nem is sejtő, és hivatását nem mérlegelő, komolytalan, felületes, vásári portéka volt akkoriban az emberi észnek ez a világot hódító találmánya: Móric a csapdában (komikus), Bandika nem fél a betörőktől (bohókás), Maxi mint bérkocsis (nevettető), Pali méregkeverő (izgalmas) [...]. Ilyen és ehhez hasonló címekben jelentkeztek az újdonsült moziban a csábító filmesemények, s ebben a léha légkörben születtek az első magyar kapkodó kísérletek is Budapesten. Üdítő és tiszta szellőként hatott ebben a rossz levegőben és erőlködésben a Kolozsvárott megindult magyar filmgyártás. Már az első lépésével, a Sárga csikó megjelenésével olyan irányt mutatott, amely nemzeti és művészi szempontból egyaránt az egyetlen járható útra terelte a magyar filmet.”
A
Sárga csikó című filmet 1914. január 21-én mutatták be nagy sikerrel Budapesten. Ebben az évben Janovics önálló stúdiót alapított; operatőrnek szerződtette Bécsi Józsefet és Fekete Lászlót, rendezőnek pedig Kertész Mihályt. A filmgyár és a rendező két újdonsággal mutatkozott be: a
Bánk bán és A tolonc című színjáték filmváltozatával. Mindkettőt Kertész Mihály rendezte.
A filmgyár szórólapja különösen a
Bánk bán megfilmesítését emelte ki: „a legkitűnőbb magyar tragédia […] fog megjelenni olyan előadásban, olyan pazar gazdagságú kiállításban, mely bizonyára az egész világon feltűnést fog kelteni. […] Egész hadseregeket, méneseket mozgósított a rendezés, hogy minél grandiózusabb legyen ez a film.”
Janovics 1915 elején szükségesnek látta, hogy cégét a budapesti Projectograph Vállalattal egyesítse; így alakult meg a PROJA, a Projektograph Janovics elnevezésű vállalkozás. A PROJA Filmgyár tíz film elkészítése után megszűnt. Janovics 1916 márciusában új filmgyárat alapított. A Corvin Filmgyár főrendezője Korda Sándor lett. Az új filmgyárban a kolozsvári színház művészei és a Budapestről érkezett vendégek közreműködésével sokféle filmet forgattak. Általában a klasszikus és modern magyar drámairodalomból és a világirodalmi művekből vették a témát, de eredeti szcenáriumok alapján is készültek alkotások. Janovics Szászfenesen Gyalui Rosenberg Sándor birtokán rendezte be az erdélyi filmgyártás központját.
A Corvin Filmgyár alkotásai közül kiemelkedik
A nagymama. Csiky Gergely drámáját a rendező, Korda Sándor írta filmre. A főszerepet Blaha Lujza játszotta, a többi alakot Mészáros Alajos, Szirmai Imre, Várkonyi Mihály, Ághy Erzsi, Fényes Anna formálta meg.
Egy év múlva, 1917-ben Janovics ismét új vállalkozásba fogott. Transsylvania Filmgyár néven új vállalatot alapított. Ez a cég készítette el
A tanítónő, A vén bakancsos és fia a huszár, A Gyurkovics lányok, a
Falusi madonna című munkát.
Az első világháború után a megváltozott politikai és gazdasági viszonyok nem kedveztek a kolozsvári filmgyártásnak, a Transsylvania filmkölcsönző vállalatként működött, Janovics 1924 után több filmet nem forgatott.
Gajdó Tamás