Farkas István édesapja Wolfner József, a Singer és Wolfner könyvkiadó egyik alapítója és igazgatója volt. Akárcsak Réth Alfréd, első festői leckéit ő is Mednyánszky Lászlótól kapta. 1906 és 1907 nyarán Nagybányán festett Ferenczy Károly és Réti István mellett, 1907-ben pedig Fényes Adolfnál tanult. 1908-ban olaszországi tanulmányútra ment, majd onnan hazatérve beiratkozott a Képzőművészeti Főiskolára. 1910-ben Münchenben tanult tovább, ahonnan kétévi tartózkodás után Párizsba utazott. Itt az Académie de la Palette-et látogatta, és a kubizmussal ismerkedett. A háború kitörése hazautazásra kényszerítette, és önkéntesnek jelentkezett. 1919-ben olasz hadifogságból került haza Budapestre. 1924-ben az Ernst Múzeumban rendezte első gyűjteményes kiállítását.
Az 1925-ös év életének két meghatározó eseményét hozta: feleségül vette a „jóságos és szelíd” Kohner Idát, aki „maga is nagytehetségű festő” volt – olvassuk párizsi barátja, Géo-Charles kézírásos jegyzetében –, és kiköltöztek Franciaországba. Ekkor kezdődött számára az a rövidre szabott időszak, amikor kizárólag a festésnek szentelhette idejét. Az év legnagyobb részét Párizsban, a nyarakat hol Itáliában, hol Spanyolországban, Dél-Franciaországban vagy Barbizonban töltötték.
Az olaj helyett fehérrel alapozott fára, temperával kezdett dolgozni, és nemcsak a technika változott, hanem festői világában is fordulat következett be. A korábbi festmények súlyos, sötét tónusú tájképeit, portréit világosabb és áttetszőbb festékfelülettel létrehozott, síkformákkal ábrázolt figurák és tárgyak váltották fel. 1927-ben sikerrel állított ki az Őszi Szalonon, és képeit vásárolni kezdték. 1929 májusában bibliofil kiadásban megjelent a Farkas tíz festményét és André Salmon verseit tartalmazó album, a
Correspondances. Ugyanabban az évben Marcelle Berr de Turique galériájában, a Le Portique-ban rendezte meg első párizsi kiállítását.
Marcelle Berr de Turique, Je les ai connus, 2003
„Azt ajánlottam neki, hogy hozzon be [a festményeiből a galériába] néhányat, de azt kategorikusan visszautasította, mondván, hogy csak az nyújthat érvényes felvilágosítást a munkásságáról, ha azt teljességében látom. [...] Negyed órával később egy padlásszobában találtam magam, kifulladva, bambán, bosszúsan, felkészülve arra, hogy förtelmes festészettel fogok találkozni. Szó nélkül leültem, és ellenérzéssel vártam a képek felvonultatását. Sajnos, egy pillanat alatt meg voltam hódítva.”
Még két alkalommal, 1930-ban és 1932-ben állított ki a Galerie Le Portique-ban, 1931-ben pedig az Editions Bonaparte csoportos magyar kiállításán (
Art Hongrois Moderne).
1932-ben az Ernst Múzeumban rendezett retrospektív kiállítást. A megnyitó előtt néhány nappal meghalt Wolfner József, és ez kétszeresen is tragikusan érintette Farkast. Nemcsak az édesapját veszítette el, hanem azt a nagy álmát is, hogy teljesen a festészetnek szentelhesse magát. Haza kellett térnie Franciaországból, hogy átvegye a cég vezetését.
Farkas István Géo-Charles-nak, Párizs, 1932. április 6.
„Apám meghalt, és vele, azt hiszem, a festőéletem is. Egy új élet hív, és csak a Jóisten tudja, egyensúlyban tudom-e majd hozni egyszer a régivel.”
1934-ben részt vett a Nemzeti Szalon
Tizennyolc magyar művész című tárlatán, a Velencei Biennálén, a későbbi években a KÚT (Képzőművészek Új Társasága) tárlatain, sőt 1936-ban és 1941-ben újabb önálló kiállítással is jelentkezett, annak ellenére, hogy a cég vezetése mellett a festészetre kevés ideje maradt.
1944-ben Auschwitzba deportálták, ahonnan nem tért vissza.
Cserba Júlia,
Magyar képzőművészek Franciaországban, 1903–2005 (Vince Kiadó, 2006) című kötetben megjelent szöveg rövidített változata