1919 őszétől 1921 nyaráig
1919 őszétől 1921 nyaráig
1919 nyarán a bolsevik kormány lemondását bizonytalan politikai korszak követte. Már a kommunista uralom néhány hónapja alatt szerveződtek ellenforradalmi csoportok, és megkezdődtek a fehérterrornak nevezett korszak terrorcselekményei. A nemzeti hadsereg, Horthy Miklós kormányzó vezetésével, minden kommunistagyanús elemet, különösen ha zsidó volt, felszámolt. Amikor Horthy hadserege élén bevonult Budapestre, a zsidóknak minden oka megvolt a félelemre.
Ez a félelem vezetett Horthyhoz egy zsidó vezetőkből álló küldöttséget még korábban Siófokra. A küldöttség azzal a kéréssel fordult hozzá, hogy tartsa féken az antiszemita megmozdulásokat, és tegyen ígéretet arra, hogy a nemzeti hadsereg korrekt módon bánik majd Budapest zsidóságával. Horthy a hadsereg fővárosi bevonulása elleni szervezkedéssel vádolta a zsidó lakosságot. Erre a célra, állította, még fegyvert is osztottak a Makkabea tagjainak. Patai József, a küldöttség egyik tagja, a Makkabea egyik alapítója hangsúlyozta, hogy a Makkabea diákegyesület, és semmi okot nem szolgáltatott arra, hogy fegyveres szervezkedéssel vádolják. A cionista századokat – mondta – még a kommunista hatalomátvétel előtt leszerelték, a szervezet pedig szétesőben van. De ez nem egészen felelt meg az igazságnak. A fehérterror idején a Makkabea és a zsidó sportklub közösen szervezett önvédelmet Budapesten a felforgatók ellen, igaz, nem sok sikerrel.
Bár Horthy kormányzó hatalomra jutásával a zsidók elleni támadásokat megfékezték, a konzervatív jobboldali rezsim 1920 szeptemberében törvénybe iktatta Európa első zsidótörvényét, a numerus clausust, mely a zsidó hallgatók számát az egyetemeken, a zsidók országos arányszámának megfelelően, hat százalékra korlátozta. A törvény a diákok nyomására született, hátterében a közvélemény zsidó értelmiségiek iránti ellenszenve húzódik meg: káros hatással vannak a szellemi életre és a magyar népre. A Makkabea számára ez azt jelentette, hogy csökkent az egyesülethez csatlakozó potenciális hallgatók száma.
1918 elején sor került ugyan egy országos cionista kongresszusra, és új cionista szellem érződött, de a helyzet, különösen 1919 őszén, rosszra fordult, a mozgalom teljesen megbénult. Trianon után a mozgalom tagjainak kétharmada Magyarország új határain kívülre került. Ezekben az években a cionisták működését nemcsak a kormány szankciói, hanem a neológ szervezetek szüntelen támadásai is akadályozták, továbbra is ellenezték a cionista szervezet legalizálását. A Makkabea korábbi keretek közötti tevékenységét betiltották, Ezra néven működtek tovább, és segítették a szegény zsidó egyetemi hallgatókat.
A kormányszervek ugyan ellenezték a cionizmust, de a nyugati közvéleménynek rendkívüli jelentőséget tulajdonítottak, ezért 1920 nyarán engedélyezték három cionista vezető, Beregi Ármin, Kahan Niszan és Bisseliches Mór részvételét a londoni konferencián, az első világháború után a cionista mozgalom első nemzetközi találkozóján. Ez a gesztus azonban nem javított a magyarországi cionizmus helyzetén. Hivatalos engedély híján nyilvánosan nem működhettek, a mozgalom magánkörökben élt tovább. Egy augusztusra tervezett konferenciát a rendőrség megakadályozott; a cenzúra megbénította a vidékkel folytatott levelezést; a rendőrség következetesen zaklatta a mozgalom tagjait, házkutatások és letartóztatások követték egymást; betiltották a pénzgyűjtést. Ez a korszak a mozgalom mélypontja.
A hivatalokat mégsem számolták fel. Budapesten körzeti bizottságok alakultak, 1920 szeptemberétől Bisseliches vezette az általa alapított Palesztina Hivatalt, ahol az alija és a letelepedés ügyeit intézték, később (1921–1935) Beregi vette át a hivatal vezetését. 1921 júniusában, 1918 óta először, a rendőrség engedélyezte egy országos cionista zártkörű konferencia összehívását Budapesten, ahol csak küldöttek vehettek részt. A Makkabea néhány vezetőjének irányításával lassan megindult a mozgalom újraszervezése. A Zsidó Szemle megjelent, de megtiltották a propagandát és cenzúrázták a lapot.
Csupán kis csoportokban, feltűnésmentesen engedélyezték a mozgalom működését: kulturális programok, a héber nyelv és irodalom, hebraisztika és zsidó filozófia tanítása. A sekelvásárlók száma megcsappant, a Keren Kajemet Leizrael számára is alig adományoztak, mivel betiltották a pénzgyűjtési akciókat. Mindez lényegesen megváltoztatta a magyarországi cionizmus helyzetét és az alija megszervezéséhez vezetett.
Adina Stern
Héberből fordította Deutsch Olivér