Párizs jó néhány magyarországi zsidó alkotó számára adott otthont az első világháborút követő időszakban. Tihanyi Lajos, Czóbel Béla, Robert Capa (Friedmann Endre), Sinkó Ervin és mások az avantgárd jelenlétének és a város mítoszának hatására telepedtek le a francia fővárosban. Számuk elsősorban 1933 után duzzadt fel jelentősen, ekkor érkezett többek között Hatvany Lajos, Leitner Mária, Németh Andor.
Sinkó Ervin, Egy regény regénye, 1961
„Ami az idegent, akinek nincs ismerőse Párizsban [...] beteggé teszi, megkínozza, az egy rövid mondat, melyet a világ legtermészetesebb hangján, hihetetlen spontaneitással és mesteri könnyedséggel mondanak titkárnők, irodaszolgák, szobalányok éppúgy, mint maguk a főnökeik a telefonba vagy szemtől szembe [...]: De la part de qui? Kinek a megbízásából? [...] És mert idegenről van szó, akinek nincs ismerőse Párizsban, Párizs környékén, nincs az egész nagy francia földön, egyszerűen nincs mit felelnie, illetőleg nincs kinek a nevével felelnie a kérdésre. És mert nincs, ezzel maga tört pálcát önmaga felett.”
Gantner Eszter